Századok – 2019
2019 / 3. szám - TANULMÁNYOK A 90 ÉVES URBÁN ALADÁR TISZTELETÉRE - Hermann Róbert: A forradalom és szabadságharc centenáriuma a magyar történetírásban
HERMANN RÓBERT 479 Érthető, hogy a rendszer átalakításáért folytatott küzdelemben e politikai csoportok az uralkodó csoportok politikai és történeti legitimációját, ezen belül a negyvennyolcas örökséget is támadták. Véleményük az volt, hogy 1848 tavaszán a magyar átalakulás nemhogy túl messze ment volna, hanem társadalmi szempontból igen mérsékelt volt. Szabó Ervin az 1848-as társadalmi és pártharcokról írott nagyszabású, 1921-ben poszthumusz megjelent munkájában azt a folyamatot mutatta be, ahogyan az utolsó rendi országgyűlés – a szociális nyugtalanságoktól félve – eljutott a jobbágyfelszabadítás kimondásáig, s ahogyan a paraszti népesség helyzetének további javítását célzó törekvések az önvédelmi harc miatt végül is elmaradtak. Szabó – ellentétben a korábbi történetírással – úgy vélte, hogy a parasztság követeléseinek kielégítetlensége komoly szerepet játszott az önvédelmi, majd a függetlenségi háború kudarcában. A korábbi, nemesi-polgári történetírás a magyar uralkodó osztály önzetlenségét hangsúlyozta, mondván, hogy egyik pillanatról a másikra lemondtak a jobbágyi szolgáltatásokról és az úrbéres földekről. Szabó ezzel szemben az önzést hangsúlyozta, mondván, hogy a nemesség csak annyit adott, amennyit kénytelen volt adni, s némi túlzással szinte rendi-nemesi mozgalommá degradálta 1848–1849 történetét. Szabó az ösz szefoglalókon, a korabeli sajtón és a helytörténeti irodalmon kívül nem használt más forrásokat. Ám így is szemléleti megújítója lett az 1848-as historiográfiának, hiszen először emelte be abba a társadalomtörténeti elemet. Más kérdés, hogy a társadalomtörténeti szempont túlhangsúlyozásával egy újabb egyoldalúság historiográfiai alapjait is megteremtette. A mű 1946-ban jelent meg itthon, s a centenáriumra újra kiadták. 6 A forradalom és szabadságharc 75. évfordulója szinte nyomtalanul múlt el a magyar történetírásban. A szakma reprezentatív folyóirata, a Századok mindös z sze két tanulmányt közölt a korszakról.7 A hadtörténészek közül Gyalókay Jenő, Gyalókay Lajos negyvenkilences honvédszázados fia tett ki magáért, ő négy tanulmányt és forrásközleményt is publikált 1923–1924-ben Bemről és az erdélyi hadjáratról8 , de a Hadtörténelmi Közlemények hasábjain több más forrásközlemény is megjelent e két évben. A bécsi levéltári anyag kutathatóvá válásával megnyíló lehetőségeket jelezte a Magyarország Újabbkori Történetének Forrásai sorozat 6 Szabó Ervin: Társadalmi és pártharcok a 48–49-es magyar forradalomban. Előszó Horváth Zoltán. Bev. Jászi Oszkár. 2. kiadás. H. é. n. [Bp. 1946.] 7 Márki Sándor: Petőfi a történelemről. Századok 57–58. (1923–1924) 1–15.; Meszlényi Antal: A Miniszteri Országos Ideiglenes Bizottság működése 1848. március 23-ától ápr. 20-áig. Századok 57–58. (1923–1924) 714–757. 8 Gyalókay Jenő: A háromszéki hadjárat 1849. július 16–24. Hadtörténelmi Közlemények 23–24. (1922–1923) 56–114.; Uő: Báró Puchner Antal altábornagy jelentése az erdélyi állapotokról. (1848. november 1.) Levéltári Közlemények 1. (1923) 334–341.; Uő : Bem tábornokra vonatkozó külföldi iratok a Nemzeti Múzeum levéltárában. Levéltári Közlemények 1. (1923) 187–194.
