Századok – 2019
2019 / 2. szám - TÖRTÉNETI IRODALOM - Marie-Madeleine de Cevins – Olivier Marin (szerk.): Les saints et leur culte en Europe centrale au Moyen Age (XIe-début du XVIe siecle) (Uhrin Dorottya)
437 LES SAINTS ET LEUR CULTE EN EUROPE CENTRALE AU MOYEN AGE XIe DÉBUT DU XVI e SIÈCLE (Hagiologia – Étudessur la sainteté et l’hagiographie – Studies on Sanctity and Hagiography) Szerk. Marie-Madeleine de Cevins – Olivier Marin Turnhout, Paris 2017. 382 oldal A szentkultusz kutatása különösen népszerűvé vált az utóbbi évtizedekben, és a tárgyban több alapvető mű is született, például a késő középkori nyugat-európai szentkultusz jellemzőinek vizsgálata André Vauchez tollából (La sainteté en Occident aux derniers siècles du Moyen Age: D’après les procès de canonisation et les documents hagiographiques. Rome 1981). üdvözlendő, hogy e sorban a Marie-Madeleine de Cevins és Olivier Marin által szerkesztett kötet Közép-Európára összpontosít. Maga a tanulmánykötet előszava is Vauchez-ra reflektál, jelezve, hogy a nyugati szentkultuszéhoz hasonló elemzés Közép-Európáról még nem készült. Az előzménykonferenciák nyomán született kötet sem szintézis, sokkal inkább tanulmányok sorozata három alapkérdésre – a régi és új szentek kultuszának együttélése, a koldulórendek felemelkedése és a behozott vagy épp „őshonos” szentkultuszok – felfűzve. Egy közép-európai szintézis megírásának talán legnagyobb nehézsége a térség nyelvi sokszínűsége. Nagy pozitívuma a kötetnek, hogy nemcsak tematikájában közép-európai, hanem maguk a szerzők is közép-európaiak – így első kézből értesülhetünk a környező országok modern szakirodalmáról, és nemcsak mi, hanem a „Nyugat” is, hiszen a tanulmányok angol és francia nyelven olvashatók. A kötet végén kaptak helyet az írások összefoglalói, ám ezeket talán érdemes lett volna az adott tanulmánytól eltérő nyelven publikálni, gondolván azokra, akik nem egyformán ismerik mindkét nyelvet. Nyelvi kérdéseknél maradva: közép-európai témáról szóló idegen nyelvű publikációk állandó gondja, hogy miként lehet egységességet teremteni a helynevek bábeli zűrzavarában. A könyv ebből a szempontból nem egységes (még az egyes tanulmányokon belül sem!), úgy tűnik, a szerzők belátásuk szerint használják a helyneveket. Talán érdemes lett volna a szerkesztésnél összehangolni, és egy mellékletben megadni valamennyi verziót. Az alapul szolgáló konferenciákat 2013‒2014-ben rendezték, ám a kötet csak 2017 végén jelent meg; talán érdemesebb lett volna rövidebb időt várni a publikálással, hiszen három év alatt számos új kutatási eredmény napvilágot láthat, ami magában rejti azt a veszélyt, hogy egy tanulmány már a megjelenése pillanatában részben elavulttá válik. A terjedelmi korlátok miatt az alábbiakban csupán néhány írást mutathatok be alaposabban. Az olvasó bizonyára megbocsátja, ha Carmen Floreának a vértanú szüzek erdélyi kultuszáról szóló tanulmányánál kicsit hosszabban elidőzöm, hiszen minden szentnek maga felé hajlik a keze: a dolgozat tematikájához rendkívül hasonló, bár a teljes középkori Magyarország területét vizsgáló disszertációt írok magam is. A szerző széles forrásbázisra alapozva, több tudományterület forrásanyagát felhasználva, színvonalasan írta meg a művét. A vértanú szüzek késő középkori erdélyi kultusza virágzásának az okait vizsgálta. Hangsúlyozta, hogy e szentek tisztelete nemcsak a szenvedésük által elnyert közbenjárói szerepüknek köszönhető, hanem a kultusz igazodni tudott az egyházi elit igényeihez is. A szerző igyekezett minden adatot összegyűjteni és elemezni. Mindazonáltal némi kritikát kénytelen vagyok megfogalmazni. Először is, úgy éreztem, mintha a tanulmányban a középkori Erdély független lenne Magyarországtól: a vértanú szüzek kultuszának megjelenését tárgyaló résznél érdemes lett volna arra is figyelni, hogy a Magyar Királyság más vidékein mikor bukkant fel a kultusz, milyen jellemzői voltak a tiszteletnek, és ehhez viszonyítva mi a sajátos Erdélyben. Emellett érdemes lett volna etnikai szempontból is vizsgálni a kérdést, mivel a legtöbb emlékünk TÖRTÉNETI IRODALOM századok 153. (2019) 2. szám
