Századok – 2019
2019 / 1. szám - TANULMÁNYOK - Jeszenszky Géza: A brit külpolitika útja Ausztria–Magyarország felbomlasztásához
A BRIT KÜLPOLITIKA ÚTJA AUSZTRIA–MAGYARORSZÁG FELBOMLASZTÁSÁHOZ 38 is bizonyult. Ahogy erősödött a bolsevizmus vonzereje a háborúban mind jobban kimerülő országokban, úgy nőtt a remény, hogy a függetlenség jelentheti „a Habsburgok nem-bolsevik alternatíváját”.115 A vérmesebbek még azt is remélték, hogy a cseh légiók sikerrel szólhatnak bele a polgárháború eldöntésébe Szovjet–Oroszországban, vagy hogy a nemzeti felszabadulás programja vonzóbb lesz a cári birodalom népei számára, mint a bolsevikok internacionalizmusa. Így az új Közép-Európa egyszerre ígérte, hogy barrière de l’Est lesz Németország és cordon sanitaire Szovjet-Oroszország ellenében. 116 *** A háború alatt Nagy-Britanniában kialakított hadicéloknak és béketerveknek megvoltak a párhuzamai Franciaországban, Olaszországban, az Egyesült Államokban, de még a kisebb szövetségeseknél is, és ezek általában az önrendelkezés örve alatt a hódítást célozták. Természetesen a másik oldal is nagyravágyó célokat dédelgetett szinte a vereség pillanatáig. A tervek kölcsönösen hatottak egymásra, s az elsődlegesen a gyarmatokban érdekelt britek Európában készek voltak tiszteletben tartani szövetségeseik, elsősorban a franciák céljait. Ez azonban nem annyira a háború alatti tervezgetésekben, mint inkább magán a békekonferencián érvényesült.117 A brit „Új Európa” csoport hadicéljainak felülkerekedésében szerepe volt mind az Egyesült Államok erkölcsösséget kívánó, mind a franciák és az olaszok „integrális győzelemhez” ragaszkodó befolyásának. A békekonferencián megvalósított európai brit hadicélprogram a nemzeti állam elvére épült. Noha radikálisan különbözött a status quo anté tól, mégsem volt merész, új koncepció, nem felelt meg annak a büszke állításnak, hogy új korszakot nyit a nemzetközi kapcsolatok történetében. Nem lépett túl a 19. században élt nacionalista értelmiségiek programján, akiknek legtöbbje exkluzív, önközpontú, másoktól elzárkózó nemzetállamok létesítéséért küzdött, s magának igényelt minden területet, amire bármiféle etnikai, történelmi, gazdasági vagy stratégiai jogcímet tudott támasztani. Volt azonban már abban a században egy híres nacionalista, Kossuth Lajos, aki képes volt felülemelkedni saját korábbi, szűk nemzeti látásmódján: 1850-től a közép- és délkelet-európai népek 115 A. J. P. Taylor: The Habsburg Monarchy 1809–1918. London 1948. 264–265. 116 E kettős cél érdekes és gondolatokban gazdag vizsgálata Kalervo Hovi: Cordon sanitaire or Barriere de l’Est? The Emergence of the New French Eastern European Alliance Policy, 1917–1919. Turku 1975. 117 Ezt részletesen tárgyalja Jeszenszky Géza: A párizsi békekonferencia gyarmati vitája 1919 januárjában. Századok 105. (1971) 630–657.
