Századok – 2019
2019 / 2. szám - TANULMÁNYOK - Jakab Réka: A pápai Neumannok. Adalékok a 19. századi családi karriertörténetek kutatásához
JAKAB RÉKA 365 A harmadik nemzedék A pontos családi leszármazás és rokonsági kapcsolatrendszer ismeretének hiányában a hozzávetőleges életkor és az egyes személyek foglalkozásáról/tevékenységéről fennmaradt források segítségével csupán az állapítható meg biztosan, hogy ki volt egy-egy időszakban a kiterjedt család meghatározó tagja, családfője. Salamon, az idősebbik Albert és az idősebbik Hermann gyermekei alkotják a Neumann család következő nemzedékét, akik az apáik által megalapozott gazdasági erőre támaszkodva maguk is a zsidó közösség és egyben a város meghatározó potentátjai lettek. Közülük is kiemelkedik a legidősebb, Jakab, aki a nekrológjában közölt adatok szerint 1802 körül született Pápán. Legelőször 1838-ban tűnik fel a forrásokban, mégpedig az ekkor alakult kaszinó tagjai között, majd 1844-ben egyértelműen a vallási újításokat szorgalmazó párt tagjai között találjuk, aki a pápai zsinagóga építésére is nagyobb összeget áldozott, s az építkezésben szerzett érdemeit később nekrológja is kiemelte. Ezekben az években a zsidó község elöljárói között találjuk. Az 1848-as összeírásban gyárosként szerepel, ami egyértelműen a somhegyi hutára utal. Felesége a lovasberényi születésű Brochfeld Matild volt, akivel négy fiút neveltek: Bernát, Antal, Sándor (Samu) és Béla (Albert). Bernát és Antal a református kollégiumban tanultak, Sándor később kriminalista lett Budapesten, valószínűleg jogot végzett. Jakabról viszonylag sok adatot megőriztek az 1870‒1880-as évek pápai hírlapjai. Ebben az időszakban magánzó volt, és virilis jogon bekerült a városi tanácsba, valamint a megyebizottságba. Rangjához illően rendszeresen adakozott a város és a zsidó község különböző intézményei javára. Felesége tagja volt a város jótékony nőegyleteinek, ő is rendszeresen szerepelt a helyi újságban mint a közösség megbecsült tagja és adakozója. Míg Salamon generációja számára egyelőre még a reformkori kaszinó demokratizáló intézménye jelentette az integráló közeget, Jakab és családja már kiemelkedett saját vallási közösségéből. A Neumannok gazdaságilag annyira fölemelkedtek, hogy mire a polgári jogokat kiterjesztették, ők készen álltak elfoglalni helyüket a polgári elitben. Nekrológja szerint Jakab a somhegyi hutát működtető családtag unokaöccse volt, akitől alig 16 évesen vette át az üzem vezetését.129 Ha hihetünk az életkori 129 „Nagybátyja a Somhegyen bírta az Esterházyak üveggyárát. Ettől az alig 16 éves Neuman Jakab vette azt át és nagy gonddal és pontossággal felelt meg nagy hivatásának. Gondos és igazságszerető gazda volt, humánusan bánt 3–400 gyári munkásával. Többször volt dolga Ányos Istvánnal, egykori zirci szolgabíróval ügyes-bajos dolgokban. Ányos később a német és cseh munkások fölötti bíráskodási jogot átruházta Neumanra. Munkásai annyira szerették, hogy ez időtől fogva semmi büntetendő cselekményt nem követtek el. Hogy milyen humánus ember volt, bizonyítja, miszerint egy embert, aki tőle fát lopott, csak azért nem büntetett meg, mert akkor Esterházy Miklós gróf nála látogatóban volt. A munkások atyjukat tisztelték benne. Esterházy Károly és Pál grófok gyakran kilátogattak hozzá a
