Századok – 2019
2019 / 1. szám - TANULMÁNYOK - Jeszenszky Géza: A brit külpolitika útja Ausztria–Magyarország felbomlasztásához
A BRIT KÜLPOLITIKA ÚTJA AUSZTRIA–MAGYARORSZÁG FELBOMLASZTÁSÁHOZ 36 Amery is csak utalt rá, a memorandumot véleményezőknél pedig annak még az említése is elmaradt, hogy az Osztrák–Magyar Monarchia területén a kevert, egymást átfedő nemzeti közösségek között lehetetlen korrekt etnikai határokat húzni. Márpedig minden szakértő számára világos volt, hogy minden utódállamban jelentős létszámú nemzeti kisebbségek lesznek, és nem valószínű, hogy a többséget alkotó nemzet ezeket méltányosan fogja kezelni. Pedig a Monarchia föderális átalakítása mellett érvelő brit szerzők számos írásukban figyelmeztettek, hogy ez várhatólag komoly feszültségek elsődleges forrása lesz. A Monarchia felbomlását hirdető intenzív propagandakampány, valamint Csehszlovákia még születése előtti amerikai, brit és francia elismerése Ausztria és Magyarország népei szemében a Monarchia halálos ítéletének tűnt, s 1918 őszén vitathatatlanul nagyban befolyásolta az otthon élő cseh, szlovák, horvát és román politikusokat, rajtuk keresztül pedig az érintett népeket. Elszakadás melletti döntésüket az antant politikája érlelte meg, de a végső szót még így is csak a Monarchia katonai veresége nyomán, október legvégén mondták ki. Seton-Watson és Steed csoportja a Külügyminisztérium általuk meggyőzött fiatal tisztviselőivel elérte célját, „Ausztria–Magyarország megszűnt létezni”, s a szövetségeseknek most már a hat utódállammal kellett számolniuk.111 Úgy látszott, hogy már csak az új határok megrajzolása a feladat, és Seton-Watson sürgősen el is készítette Magyarország jövendő határai című memorandumát. Ennek részleteinél fontosabb, hogy a vitatható hovatartozású területek esetében nemzetközi ellenőrzés alá helyezett „szürke zónák” létrehozását javasolta, hogy azután a békekonferencia döntése után az érintett országok kétoldalú határbizottságokban állapodjanak meg a pontos határvonalakban.112 Ezek a „szürke zónák” végül mind az utódállamok hoz kerültek – Seton-Watson egyetértésével.113 . Ha a rendezés alapelvei tekinteté ben győzött is Seton-Watsonék irányzata, a részletes kimunkálás, a határok megrajzolása során már nem a brit „fair play” szabályai érvényesültek. A háborúból nem a Seton-Watson és barátai által meghirdetett új, szép Európa bontakozott ki, hanem a mohóság, az álszenteskedés és a hatalmi érdek érvényesült. A Monarchia nemzeti alapon történő felosztását támogatóknak tehát nehéz harcot kellett vívniuk álláspontjuk elfogadtatásáért. Tévedés volna azonban azt hinni, hogy a világháború alatt Nagy-Britannia politikai vezetésében 111 Seton-Watson november végi memorandumát ismerteti Seton-Watson, H. and C.: New Europe i. m. 324. 112 Uo. 324. Az 1918. november 25-én iktatott és a brit békedelegáció dokumentációja számára kinyomtatott tanulmány szövegéhez nem jutottam hozzá. 113 Jó példa erre a Csallóköz hovatartozásának eldöntése. Lásd Jeszenszky Géza: A csallóközi magyar– szlovák határ története. História 10. (1988) 6. sz. 28–30.
