Századok – 2019
2019 / 2. szám - TANULMÁNYOK - Jakab Réka: A pápai Neumannok. Adalékok a 19. századi családi karriertörténetek kutatásához
JAKAB RÉKA 351 folyamodványa, amelyben a Neumann elleni végrehajtás lefolytatását szorgalmazta, valahogy addig-addig húzódott, míg egyszer csak az adós fél be nem jelentette, hogy fizetni tud. A vármegyei fórumok viselkedése (a vagyonleltár felvételének – ami a csődeljárások része volt – elodázása, Szabadhegyi János személye) arra engednek következtetni, hogy az időt húzták. Neumann évek óta a vármegye legjelentősebb partnere volt a vármegyei katonaság ellátmányosaként, másrészt Szabadhegyivel kereskedelmi kapcsolatban is állt. Az időhúzás azt is valószínűsíti, hogy Neumann korábban nagy értékű üzletet kötött, vagy nagy összeget kölcsönzött, amelynek kifizetését, illetve visszafizetését várta. Ezért akarta elkerülni a végrehajtást, amely az üzleti becsületét is csorbította volna. Ábrahámnak már korábban, 1803-ban is volt egy hasonló ügye: akkor tíz évre szóló moratóriumot kért, amire a Helytartótanács elrendelte javainak és kintlévőségeinek összeírását. De mire Vigyázó szolgabírót kiküldték, Ábrahám spontán elállt a kérelmétől.54 Neumann Vigyázótól is vett fel kölcsönt: 4550 forinttal tar tozott neki 1804-től egészen 1807-ig. 55 A napóleoni háborúk keltette gabonakonjunktúra lecsengése után Neumann Ábrahámnál profilváltás figyelhető meg. Ekkor kezdett a terménykereskedés mellett kézművesiparcikk-termelésbe és kereskedésbe. 56 Kereskedelmi és egyéb gazdasági kapcsolatainak térbeli kiterjedtségéről képet kaphatunk további kölcsönei révén, illetve a terményfelvásárlási adatokból. Neumann minden bizonnyal nemcsak Pápán, hanem az egész megye szintjén is a legnagyobb kereskedők közé tartozott, akinél a konkrét termékforgalom mellett nagy súlyt kaptak a különböző pénzügyletek is. 1805-ben a vármegye előtt betábláztak 4334 forintos összeget a pirnitzi (Morvaország) pamutvászongyár javára, 6%-os kamattal.57 Nem derül ki, hogy a gyártól ‒ melyet Lazar Herzfelder igazgatott ‒ vásárolt termékről van-e szó, vagy csupán Neumann és Herzfelder közötti ügyletről. Mindenesetre Neumann öt éven át tartozott a gyárnak, mert 1810-ben a kancellária értesítette a vármegyét, hogy az alsó-ausztriai kereskedők ítélőszéke elmarasztaló ítéletet hozott Ábrahám ellen a gyár javára a fenti összegű tartozás és a hozzá tartozó költségek ügyében. A vármegye június 4-én kiküldte Szabadhegyi János szolgabírót, és június 12-én már ki is táblázták ezt az összeget, amivel Ábrahám a „czitz- és kartonfabrikának ” tartozott. 58 54 MNL VeML IV.1.a 55/1804. jún. 18. 55 MNL VeML IV.1.a 143/1805. jan. 23., 138/1807. ápr. 21. 56 Bácskai Vera is megállapítja, hogy a konjunktúra elmúlásával a zsidó kereskedők egyre nagyobb arányban hagynak fel a terménykereskedéssel vagy annak kizárólagosságával, és kezdenek kézműáru-kereskedésbe. Lásd Bácskai V.: A vállalkozók i. m. 17. 57 MNL VeML IV.1.a 60/1805. aug. 24. 58 MNL VeML IV.1.a 2/18010. jún. 4., 392/1810. jún. 12., 266/1810. szept. 24.
