Századok – 2019
2019 / 2. szám - TANULMÁNYOK - Jakab Réka: A pápai Neumannok. Adalékok a 19. századi családi karriertörténetek kutatásához
A PÁPAI NEUMANNOK 340 szeretnék az eddigi kutatások alapján kirajzolódott vállalkozástörténeti tipológiák, illetve modellek elemeire is anélkül, hogy új modellt kívánnék megalkotni. A kiindulópont tehát az, hogy a család egyes generációinak meghatározó személyiségei saját koruk keretei között gazdasági tevékenységük alapján vállalkozóknak tekinthetők.4 E tevékenységük volt a kulcsa társadalmi mobilitásuknak, melynek iránya egyértelműen a felemelkedés és a társadalmi beilleszkedés felé mutatott. Neumann Ábrahám több generáció számára alapozta meg az egzisztenciát, és ő volt az, akit szellemiségében mindenképpen a korai vállalkozó típusának tekinthetünk: kereskedőként indult, majd emellett bekapcsolódott a termelésbe és egyben az ahhoz szükséges nyersanyag előteremtésébe is. Megvolt benne a sikerhez elengedhetetlen kezdeményezőkészség, rugalmasság a profilváltásra és a kockázatvállalás.5 Sikerei azonban hullámzóak voltak, pályája egyáltalán nem tekinthető kiegyensúlyozottnak, gazdasági tevékenysége nem fejlődött lineárisan, és volumenében sem hasonlítható a pesti zsidó nagyvállalkozók profiljához, akik bankot alapítottak, befektettek a közlekedés korszerűsítésébe.6 Mégis elmondható, hogy mű ködése előbbre vitte a gazdasági fejlődést, és egyértelmű az is, hogy az ő szellemisége és vállalkozásai teremtették meg a későbbi generációk számára az alapot. Neumann Ábrahám és közvetlen utódai tevékenységéhez a keretet az Esterházy család pápai uradalma és Pápa mezőváros adta. Ismeretes, hogy a rendi korszak végére itt alakult ki a Dunántúl legnépesebb zsidó közössége, melyben meghatározó szerepe volt a város jogi és gazdasági helyzetének, illetve a földesúri gazdaságpolitikának.7 Az uradalomszervezés és a gazdálkodás racionalizálásával összefüggésben az Esterházyak a kiváltságos mezővárosi rangot viselő birtokközpont lakóinak éves cenzus fejében több kiváltságot és haszonvételt, illetve jövedelmet átengedtek. A pápai uradalomban a majorsági gazdálkodás nyomán hatékonyan működő, jól jövedelmező mezőgazdasági nagyüzem jött létre. Ezáltal megteremtődtek azok a gazdasági feltételek, amelyek a bevándorló zsidóság számára megélhetést biztosítottak. A gazdasági szükségszerűséggel, valamint bizonyos szakmák 4 A vállalkozó ismérveire és típusaira vonatkozóan gazdag szakirodalom áll rendelkezésre. Magyar vonatkozásban legutóbb lásd Halmos Károly: Családi kapitalizmus. Bp. 2008., Klement Judit: Hazai vállalkozók a hőskorban. A budapesti gőzmalomipar vállalkozói a 19. század második felében. Bp. 2012. 5 Bácskai Vera: A vállalkozók előfutárai. Nagykereskedők a reformkori Pesten. Bp. 1989. 6. 6 Uő: Polgári vagyon, polgári tőke a 19. század első felében. Rubicon 21. (2010) 8. sz. 29. 7 A 15 családból álló zsidóság 1748-ban szerződést kötött Esterházy Ferenccel, aki ún. védlevelet bocsátott ki részükre. Ez a kiváltságlevél rögzítette kötelességeiket, de emellett éves taksa (Schutzgeld, oltalompénz) fejében közösségi és vallási életük kereteinek kialakítását és megóvását segítő jogokat is biztosított. Az így létrejött zsidó község egyfajta belső autonómiát élvező önkormányzat volt, élén a zsidó bíróval. Ez egyben a városi tanács joghatósága és a városi terhek alóli mentességet is jelentett, így nagy vonzerővel bírt, elősegítve a zsidó népesség folyamatos növekedését. Jakab R.: Bérlőből polgár i. m. 42–51., 92–96., 158. passim.
