Századok – 2019
2019 / 2. szám - TANULMÁNYOK - Ribi András: A fehérvári káptalan és keresztes konvent országos hatáskörű hiteleshelyi eljárásai a gyakorlatban
A FEHÉRVÁRI KÁPTALAN ÉS KERESZTES KONVENT ORSZÁGOS HATÁSKÖRŰ HITELESHELYI ELJÁRÁSAI 336 Sáros megyei birtokokat magában foglaló szövegből kiderül, hogy Makovica váránál 1471. január 26-án, Ladomér kastélynál pedig öt nappal később jártak el. 101 A második oklevél ezzel szemben csupán megnevezi Ónod várát és annak Abaúj, Borsod, Heves, Pest és Zemplén megyei tartozékait, megad három királyi embert, de minden további részletről hallgat. 102 *** Összességében úgy tűnik, pontosan ez az utóbb említett rugalmasság különböztette meg az országos hatáskörrel rendelkező hiteleshelyeket a szokványos egyházi intézményektől. Erre a fehérvári káptalannak és a keresztes konventnek egyaránt szüksége volt a nagy távolságok, az elhúzódó eljárások és az ügyek sokfélesége miatt. A fent bemutatott példák bizonyítják, hogy nem igazán van lehetőség utólagos tipizálásra, az egyes ügymenetek csoportokba rendezésére; minden bonyolultabb, több megyében fekvő birtokokat érintő eljárás más-más megoldást kívánt a parancslevelek végrehajtóitól. Ettől függetlenül azért van néhány olyan közös pont, amely szinte valamennyi érintett ügyet jellemzi. Ezek közé tartozik az országos hatáskörű eljárások mintegy harmadát kitevő peres eljárások esetében a párhuzamos jelentők szinte teljes hiánya, világi részről a kúriai kiküldöttek gyakori alkalmazása és a hiteleshelyi kiküldöttektől elvárt nagyfokú agilitás. Utóbbi kapcsán feltűnő volt, hogy a káptalan esetében ezt elsősorban a kanonoki javadalommal rendelkezők engedhették meg maguknak, a keresztes konventben pedig az egyszerű crucifer ek; legalábbis erre utal utóbbi intézmény kapcsán a tisztviselők kiküldetési arányának megcsappanása az országos hatáskörű eljárásokban. A legösszetettebb ügyek esetében kiemelt jelentősége lehetett az útvonal előzetes megtervezésének, amelyben még a megszokottnál is nagyobb felelősség hárult az oklevélnyerőre vagy a felperesre. Ennek sikerét bizonyos távoli ügyek meglepően gyors lefolytatása bizonyítja. Természetesen fontos azt is szem előtt tartani, hogy a hiteleshelyek mindenkor csupán a parancsok végrehajtói voltak, a társadalom – országos hatáskörű ügyek esetén elsősorban az arisztokrácia – igényeihez alakítva szolgáltatásaikat, amelyek összhangban voltak a királyi udvar elvárásaival is. Mindez a napi gyakorlatot is befolyásolta, így annak kialakulásában a kedvezményezettek és az udvar éppúgy szerepet játszott, mint magának a hiteleshelynek a személyzete. 101 1471. márc. 11. (DL 17 120.) 102 1471. márc. 21. (DL 16 976.)
