Századok – 2019
2019 / 2. szám - NŐI KOMMUNIKÁCIÓS MÉDIUMOK, TEREK ÉS RITUÁLÉK A 16–18. SZÁZADBAN - Géra Eleonóra: Budai nők a hatóságok előtt a 18. század elején
BUDAI NŐK A HATÓSÁGOK ELŐTT A 18. SZÁZAD ELEJÉN 278 vállalta a keresztanyaságot. A megkeresztelt török nő 1695 táján ment nőül egy császári katonához, Johann Semewarhoz (neve Semmebar alakban is előfordul), aki Magyarországon és Spanyolországban, szárazon és vízen évtizedeken keresztül szolgálta az uralkodót. A letelepedni készülő volt katona választása a hajadon Maria Theresiára esett, aki a fejedelemné támogatását és apja egykori budai házára támasztott jogigényét vitte hozományként a házasságba. A fiatal nőt a vőlegénye kísérte Budára, ahol mintegy fél évig várakozott a pár (közben összeházasodtak) az ingatlan birtokba adására. 1695-ben nagy riadalmat keltett egy ilyen folyamodvány. Néhányan ugyan próbálkoztak korábban hasonlóval Budán és Pesten is, de őket elutasították azzal, hogy a hadijog útján szerzett területeken a korábbi tulajdonosoknak semmiféle tulajdonigényét nincs mód elismerni. Az időközben elhunyt császárleány korábbi nyomatékos kérését azonban nem utasíthatták visz sza ennyivel.36 A Várban lévő házban Faber mészáros lakott a családjával, aki 1688-ban vásárlás útján jutott az ingatlanhoz. A Budai Kamarai Adminisztráció tiltakozása ellenére Maria Theresiának sikerült elérnie, hogy a tulajdonos halála esetén haladéktalanul birtokába adják majd a házat. Faber hónapokkal később meghalt, de a Budai Kamarai Adminisztráció továbbra sem mutatott hajlandóságot az ingatlan átadására, hivatkozott mindenre, így a Faber-árvák nyomorára, a hitelezők várható felháborodására és a polgárság körében általános felzúdulásra, amennyiben a török származású asszony beköltözne az ingatlanba. Végül a budai hivatalnokok kitartó ellenállásának köszönhetően sikerült megakadályozni, hogy Maria Theresia visszakapja mohamedán apja egykori várbéli házát. Teljesen elutasítani azonban mégsem merészelték, inkább egyezséget kötöttek vele, hogy pusztán kegyességből és pártfogója támogatása miatt ‒ egyedüli esetként ‒ 400 forint kárpótlást kap, amiből máshol vásárolhat magának házat.37 A házaspár Eszéken telepedett le, s az új házat sem szerezték meg egyszerűen, de bajorországi támogatóik ismét szóltak az érdekükben a megfelelő helyeken. Semewarné 1706-ban fordult ismét az Udvari Kamarához segítségért, ráadásul az ügy olyan komolyra fordult, hogy írásbeli kérvényeit nem tartotta elegendőnek, ezért az előrehaladott várandós asszony nagyobb fiacskájával 36 Budán, különösen a Várban nem engedték meg, hogy a hódoltság idejében itt élt mohamedánok visszatelepüljenek, akkor sem, ha időközben megkeresztelkedtek. Pécsen és Székesfehérváron nem jártak el ilyen szigorúan. A Caraffa-jelentés egyik mellékletében foglalkoztak több fehérvári, megkeresztelkedett török nő apai örökségének visszaigénylésével. Itt hangzik el az a vélemény, hogy sem Budán, sem Fehérváron nem szabad engedni az ilyen kéréseknek. Fegyverrel megszerzett területen a korábbi tulajdonos nem számít, ráadásul ellenőrizhetetlen, hogy az igénylők valóban a korábbi tulajdonos leányai voltak-e. Fehérváron és Pécsen a török származású nő apja házát elvből nem kaphatta vissza, de ha már megkeresztelkedett, választhatott magának a még üresen álló házak, telkek közül. ÖStA FHKA HFU Caraffa Bericht Dez. 1698. (Kt. 895. [r. Nr. 394] fol. 221−225., fol. 254.) 37 ÖStA FHKA HFU 8. Apr. 1695. (Kt. 841. [r. Nr. 369] fol. 184−185.), 9. Sept. 1695. (Kt. 847. [r. Nr. 372] fol. 41−42.), 18. Nov. 1695. (Kt. 849. [r. Nr. 373] fol. 205−219.)
