Századok – 2019
2019 / 2. szám - NŐI KOMMUNIKÁCIÓS MÉDIUMOK, TEREK ÉS RITUÁLÉK A 16–18. SZÁZADBAN - Géra Eleonóra: Budai nők a hatóságok előtt a 18. század elején
BUDAI NŐK A HATÓSÁGOK ELŐTT A 18. SZÁZAD ELEJÉN 272 társadalmi státuszú asszonyok feljogosítva érezték magukat, hogy kéretlenül elmondják a véleményüket a városi hivatalnokok vagy a magisztrátus intézkedéseiről, kifogásolják a plébános elégtelen némettudását, mások bűnös szerelmi életéről pletykálkodjanak. Viselkedésüknek legtöbbször nem volt különösebb következménye, mivel a korabeli vitakultúra a mainál jóval nagyobb hangerőt, vehemenciát engedett meg – még a nőknek is. 19 Gyakran előfordult, hogy házastársaik oldalán az asszonyok beszálltak a vitákba, sőt a tettlegességtől sem riadtak vissza. Ilyen volt például két polgár, Garavo Allio és Rocco Spatz esete, akik borlopással vádolták meg a császári sótiszt Harrert. A felek kölcsönös becsületsértésekkel illették egymást, majd öszszeverekedtek. Spatz várandós felesége állítólag a Harrertől elszenvedett rúgások következtében elveszítette a magzatát, amiért Spatz kártérítést követelt. A sokáig húzódó ügyben az asszonyt egyetlen alkalommal idézték be a tanácsosok, akkor is férje kíséretében érkezett tanúskodni.20 A jegyzőkönyv szerint a tanácsosok semmi kifogásolni valót nem találtak abban, hogy a várandós Spatzné vehemensen kiállt az ura mellett. De említhetjük az özvegy Dietz mérnöknét is, aki ismerőse oldalán valóságos fúriaként vetette bele magát a férfiak vitájába. 1711-ben a Budai Kamarai Adminisztráció leépített tisztviselői és a Magyar Kamara által átvettek között kialakult, tettlegességig mérgesedett vitában az özvegy férje korábbi engesztelhetetlen ellenfele mellett szállt be. Az események szemtanúja kiemelte, hogy az asszony szenvedélyesen, „leírhatatlan, pokoli fúriaként” (mit einer unbeschreiblicher gleichsamb höllen Furie) védte Dietz egykori fenyegetőjét. Arra nem kapunk választ, hogy miért tett így.21 Úgy látszik, a normatív irodalom hiába magasztalta a női erények között a visszafogottságot, ajánlotta, hogy a férfiak dolgaiba, különösen hivatali ügyeibe ne avatkozzanak bele, a magasabb társadalmi státuszú asszonyok gyakran mégis feljogosítva érezték magukat, hogy kéretlenül is elmondják a véleményüket. A szemtanút Dietzné fellépése két okból lephette meg: férje és mostohafia legnagyobb ellenfelének védelmére kelt, másrészről a császári hivatalnokok nejei ilyen jelenetekben nem vettek részt, nem ereszkedtek le a polgárasszonyok szintjére. A megátalkodott, sokszoros normasértést elkövető asszonyok ügye előbb-utóbb mégis a tanács előtt kötött ki. A magisztrátust és a polgármestert túl hangosan 19 Nicole Castan: Straffällige Frauen. In: Geschichte der Frauen. Frühe Neuzeit. Hrsg. Arlette Farge – Natalie Zemon Davis. Frankfurt–New York 1992. 494−495., 498−499. A leírt közvetlensége, nyíltsága és brutalitása miatt az angolszász történetírás a kora újkor társadalmát „face to face társadalomnak” nevezi. Arno Haldemann : Das gerügte Haus: Rügerituale am Haus in der Ehrgesellschaft der Frühen Neuzeit. In: Das Haus i. m. 446. 20 Géra Eleonóra: Buda város tanácsülési jegyzőkönyveinek regesztái 1704–1707. Bp. 2009. Jegyző könyv (a továbbiakban: Jk.) 334., 337. és 341. sz. 21 ÖStA FHKA HFU 15. Jan. 1712. (Kt. 1045. [r. Nr. 465] fol. 241–256.)