Századok – 2019
2019 / 2. szám - NŐI KOMMUNIKÁCIÓS MÉDIUMOK, TEREK ÉS RITUÁLÉK A 16–18. SZÁZADBAN - Géra Eleonóra: Budai nők a hatóságok előtt a 18. század elején
BUDAI NŐK A HATÓSÁGOK ELŐTT A 18. SZÁZAD ELEJÉN 268 A polgármesterné számolni, számadást vezetni, valamennyire olvasni, néhány soros nyugtát írni – esetleg valakivel íratni − igazolhatóan képes volt, a tudása azonban ennél tovább nem terjedhetett. Özvegyként írástudatlanságára hivatkozva a Budai Kamarai Adminisztráció egyik tanácsosa képviselte az érdekeit és írta alá helyette az egyezséget, amelyben két fogadóját a sógora tulajdonába adta át. Wabler tanácsos neje a végrendelete végén fontosnak tartotta az aláírása alatt megjegyezni, hogy sajátkezűleg ellenjegyezte a dokumentumot. Bösingernéhez hasonlóan tanulhatta a betűvetés tudományát, de bonyolultabb nyelvezetű, hivatalos iratokhoz neki is professzionális segítséget kellett igénybe vennie.8 Bösinger polgármester unokahúga, Michael von Bösinger (†1712) ez redes és szolnoki várparancsnok árván maradt leánya sokkal jártasabb lehetett az írás és az olvasás területén. 1720-ban, anyja és az özvegy nagynéni halálát követően, az előbbi utasítására Pozsonyba küldték az orsolyiták zárdájába „valamit tanulni”. A költségeket az árvára maradt három budai fogadó egyikének bérletéből fizették ki. Az ezredes Bösingerné sokkal műveltebb volt, mint a sógornője, neki nem okozott gondot a levelezés az Udvari Haditanáccsal vagy az Udvari Kamarával sem. Szép, nőies kézírása gyakorlottságról árulkodik, talán ő is a pozsonyi apácáknál tanult, ezért küldte oda a leányát, s nem tartotta elegendőnek, ha valamelyik budai nemesasszony mellett tanulgat. 9 A pozsonyi orsolyiták zárdájában nem az ezredes leánya volt az egyetlen budai, a század legelején ugyanis biztosan ott lakott növendékként az elhunyt budai császári harmincados Michael von Hochenwarter második házasságából született legidősebb leánya. A Budai Kamarai Adminisztráció két magas rangú tisztviselője társgyámként az 1701-ben teljesen elárvult három kisleány neveltetése dolgában annyira ösz szeveszett, hogy az ügy az Udvari Kamaráig jutott. Az egyik gyám, az elhunyt apát váltó harmincados először a két kisebb gyermeket, majd a kolostorból visszahozatott legidősebbet is magához vette, amiért az örökségből szép kosztpénzre tartott igényt. A leánynevelés iránt talán elkötelezettebb Johann Kaspar Halsch – akinek felesége rokonságban vagy szoros barátságban állt az elhunyt második nejével – ellenben azt támogatta volna, hogy felnőtté válásáig mindhárom leánykát bízzák az apácákra, akik a tisztességes ellátás mellett jól nevelt, tanult fiatal nőként bocsátják majd el őket, s ez elősegíti későbbi boldogulásukat, vagyis a megfelelő férj megtalálását. 10 8 BFL IV.1002.j. Buda Város Tanácsának iratai, Tanácsi levelezések (a továbbiakban: IV.1002.j.) Egyezséglevél (1710. XII. 7.); BFL IV.1002.y. A I. Nr. 2919. (Wablerné, kihirdették: 1715. IX. 5.), Zaunockh tanácsos felesége Wablerné édestestvére volt, így feltételezhetjük, hogy ő is hasonló nevelésben részesült, és tanult írni-olvasni. 9 Österreichisches Staatsarchiv, Kriegsarchiv, Wiener Hofkriegsrat (a továbbiakban: ÖStA KA HKR) Expedit Protokoll Bd. 533. 1720. Nr. 366. Jul. fol. 1228. A Bösinger leány fivéreinek Budán fogadtak magántanítót. Bd. 572. 1725. Jan. Nr. 60. fol. 11. 10 Österreichisches Staatsarchiv, Finanz- und Hofkammerarchiv, Hoffinanz Ungarn (a továbbiakban: ÖStA FHKA HFU) 13. Febr. 1703 (Karton 958 [r. Nr. 425] fol. 206–211.), 22. Febr. 1703 (Karton 959 [r. Nr. 425] fol. 755–756.
