Századok – 2019
2019 / 1. szám - TANULMÁNYOK - Jeszenszky Géza: A brit külpolitika útja Ausztria–Magyarország felbomlasztásához
JESZENSZKY GÉZA 25 elfogadta volna, s még inkább az, hogy ez esetben Olaszország nem emelt volna-e vétót a különbékére. A román igényeket London könnyű szívvel ejtette volna, de a szerbbaráttá vált közvélemény Bosznia–Hercegovinával szándékozta megjutalmazni a harctéren valóban jól teljesítő, de a túlerő által legyőzött délszláv államot. Smuts (és talán Lloyd George) ötlete az volt, hogy maga Szerbia is – autonómiáját, sőt dinasztiáját megőrizve – csatlakozzon a Monarchiához, a bajor–német mintát követve. Bécs talán örült volna a trializmus eme formájának, de Budapest a leghatározottabban elutasította volna azt, még akkor is, ha Horvátország (egyelőre) kimarad egy ilyen délszláv egységből. Különben is, a különbéke aligha írhatta volna elő, hogy Ausztria–Magyarország két kormánya változtassa meg államszerkezetét, adja föl a dualizmust és adjon autonómiát a nemzetiségeknek. A súlyos kérdések miatt nyilván elhúzódó különbéke-tárgyalások titkos voltát aligha lehetett volna sokáig tartani, Steed és Seton-Watson ugyanakkor minden bizonnyal botrányt robbantott volna ki, akár Lloyd George bukásához és így a különbéke-tárgyalások leállításához vezetve. Ha viszont a békevágy erősebbnek bizonyul, és Nagy-Britannia (az engesztelhetetlen Georges Clemenceau által vezetett Franciaországgal együtt) a német vereség érdekében kitart a Monarchiával kötendő béke mellett, de közben megkötik a breszti békét, Vilmos császár a nagy lehetőség, a teljes győzelem felvillantásával valószínűleg könnyen magával ragadja szövetségese befolyásolható uralkodóját. Ha a fenti gondolatmenet megállja a helyét, akkor a konklúzió az, hogy a különbéke megkötésének 1918 március-áprilisában kevés esély volt. A Monarchia azonban hibázott, amikor megszakította a tárgyalásokat és mindent egy lapra téve fel május 12-én Spaban megkötötte Németországgal az új szövetségi szerződést. Áprilisra ugyanis már látszott, hogy a németeknek nem sikerül elérni tavaszi offenzívájuk célját, Párizs elfoglalását, tehát a nyugati fronton aratott győzelem egyre irreálisabbá vált, annak ellenére, hogy a Központi Hatalmak katonai helyzete még kedvező volt. Legkésőbb ekkor kellett volna az uralkodónak felajánlania a különbékét. A felosztási politika elfogadása A breszti béke valóban azzal fenyegette az antantállamokat, hogy a keletről átszállított német csapatok Franciaországban kicsikarják a győzelmet még a friss amerikai csapatok megérkezése előtt. Kínálkozott a válasz: ha Oroszországban a németek keze erősen benne volt a két forradalom győzelmében, teljes mértékben indokolt fellázítani az Osztrák–Magyar Monarchia elégedetlen nemzetiségeit és így ütni ki Németország elsőszámú szövetségesét.
