Századok – 2019
2019 / 2. szám - NŐI KOMMUNIKÁCIÓS MÉDIUMOK, TEREK ÉS RITUÁLÉK A 16–18. SZÁZADBAN - Lengyel Tünde: Esettanulmány a kora újkori női műveltség kérdéséhez. Elvárások, lehetőségek, határok
ESETTANULMÁNY A KORA ÚJKORI NŐI MŰVELTSÉG KÉRDÉSÉHEZ 240 fiának iskoláztatása és wittenbergi egyetemi tartózkodása közismert.19 És a sort folytathatnánk a többi arisztokrata és nemesi család leányaival. A kora újkori arisztokrata és nemes lányok műveltségi szintjének felmérését tovább nehezíti a nemek eltérő társadalmi állása és az önprezentáció különböző lehetőségei: a nőket apjuk, férjük vagy akármilyen más törvényes képviselő képviselte a hivatal előtt, az ő jelenlétükben a nőknek nem kellett írásos formában nyilatkozniuk.20 Az írás és olvasás tehát opcionális lehetőség volt, elsősorban a szülők belátása szerint. A kor párválasztási követelményei között sem merült fel gyakran a feltétel, hogy a leendő ara legalább a betűvetést ismerje. Friedrich von Teuffenbach, morva nemes, akinek magyar édesanyja volt, tíz pontban foglalta össze elképzeléseit a leendő feleségéről; ezek közül azonban csak az első vonatkozott közvetlenül a kiválasztott menyasszonyra, eszerint a „lánynak szépnek kell lennie”. A további kilenc pont meghatározta a társadalmi és vagyoni előnyökkel kapcsolatos elvárásokat. Teuffenbach még távolról sem emlékezett meg leendő felesége műveltségéről. A külföldre „háztűznézőbe” utazó familiárisokat sem utasították arra, hogy érdeklődjenek a kiszemelt menyasszony műveltsége iránt, hanem inkább alkatáról, koráról, természetének szelídségéről, istenfélő jelleméről és testi épségéről kellett véleményt alkotniuk. 21 Ha az írás és olvasás nem is volt a menyasszonytól elvárt követelmények között, a feleségnél a házasságban már fontosabbnak tartották. A fent említett körülmények ugyanis megkövetelték az írásos kommunikációt, ami más formában nem nagyon volt lehetséges. Különösen fontos lett az írás és olvasás ismerete az asszony özvegyi sorba kerülésével, hiszen ezután önállóan kellett irányítania birtokai gazdál ko dását. A következőkben egy konkrét eseten szemléltetem a kora újkori asszonyok műveltségének egy modelljét. A példa ritka, de nem egyedülálló. Czobor Erzsébetről, Thurzó György nádor második feleségéről, és hét lányáról lesz szó. A nádorné életrajzából22 csak nagyon röviden megjegyzendő, hogy báró Czobor Imre alnádor és harmadik felesége, Perényi Borbála gyermeke. Születésének pontos dátuma ismeretlen, csakúgy, mint gyermekkora is egészen 1592-ig, amikor Thurzó Györggyel lépett házasságra. Ekkor legalább 14 éves 19 Ring Orsolya már idézett dolgozata mellett lásd az adattárat: A Thurzó család és a Wittenbergi Egyetem. Dokumentumok és a rektor Thurzó Imre írásai 1602 – 1624. S. a. r. Dományházi Edit et al. (Fontes Rerum Scholasticarum I.) Szeged 1989. 20 Eva Kowalská: Dievčenské vzdelávanie v Uhorsku. [Lányok művelődése Magyarországon.] In: Žena a právo. Právne a spoločenské postavenie žien v minulosti. [Nő és jog. A nők jogi és társadalmi helyzete a múltban]. Ed. Tünde Lengyelová. Bratislava 2004. 236. 21 Koltai András: Cudzinky v úlohe manželiek uhorských veľmožov v 16. – 17. storočí. [Magyar nagyurak külföldi feleségei a 16–17. században.] In: Žena a právo i. m. 186–187. 22 Az életrajzi adatokat lásd Lengyel Tünde: Az írástudatlantól a főispánig. Thurzó Györgyné, coborszentmihályi Czobor Erzsébet. In: A nők világa i. m. 139–159.
