Századok – 2019
2019 / 1. szám - TANULMÁNYOK - Jeszenszky Géza: A brit külpolitika útja Ausztria–Magyarország felbomlasztásához
A BRIT KÜLPOLITIKA ÚTJA AUSZTRIA–MAGYARORSZÁG FELBOMLASZTÁSÁHOZ 20 Smuts a miniszterelnök megbízásával és az 1917. november 29-ei szövetségesközi konferencia jóváhagyásával december 18-án Genfbe érkezett, hogy Mensdorff volt londoni osztrák–magyar nagykövettel a jövőről tárgyaljon. Összefoglaló jelentése szerint „Londonból történt elutazásom előtt külön-külön megtárgyaltam a miniszterelnökkel és Mr. Balfourral, hogy milyen irányvonalat képviseljek e megbeszéléseken. Úgy értelmeztem, hogy utam célja kettős: meggyőzni az osztrákokat, hogy amennyiben kiszabadítják magukat a német uralom alól és felelevenítik a Brit Birodalomhoz fűződő jó viszonyukat, úgy számíthatnak teljes megértésünkre és támogatásunkra; másodsorban pedig minél több értesülésre tenni szert, miközben nem bocsátkozunk a németeket is érintő békefeltételek általános megvitatásába. [...] Volt egy harmadik célom is: lehetőleg rávenni az osztrákokat a különbékére. De ezt a témát sok szempontból kockázatosnak tűnt felhozni, minthogy nem szerettem volna kitenni magunkat annak a jövőbeli vádnak, hogy a különbéke érdekében Ausztriával intrikáltunk. Mielőtt azonban megbeszélésünk során eljutottam volna erre a pontra, Mensdorff megkímélt ettől a nehézségtől, és ő maga vetette fel a kérdést, kijelentve, hogy Ausztria számára a különbéke szóba sem jöhet. Ennek még a gondolata is őrültség volna a számukra, a körülmények folytán képtelenek lennének azt végrehajtani, s bármennyire is súlyos a helyzetük, annyira még nem kétségbeejtő, hogy ilyen hitszegő és becstelen dologra vetemedjenek. [...] Ausztria kész mindenre annak érdekében, hogy tisztességes béke jöjjön létre, de a háború alatt szövetségesét nem hagyja el.” A december 18–19-ei szigorúan titkos megbeszéléseken Smuts abból indult ki, hogy már csak udvariasságból is választ kívánnak adni a Hollandián és Svájcon keresztül érkezett osztrák békepuhatolózásokra. A brit kormány részéről biztosította partnerét, hogy „az a baráti érzés, amelyet a háború előtt a brit nép Ausztria irányában táplált, korántsem enyészett el. [...] Oroszország összeomlása friss aggodalmakat ébresztett Európa politikai jövőjét illetőleg, s befolyásos körökben sokan attól tartanak, hogy amennyiben nem jön létre a kontinensen valamilyen ellensúly Németországgal szemben, Oroszországot pótolva, úgy továbbra is bizonytalan maradhat Európa jövendő békéje”. Amennyiben Ausztria függetlenné válna a Német Birodalomtól, Anglia kész lenne őt támogatni a gazdasági újjászületésben is. „Célunk segíteni Ausztriát abban, hogy nyújtsa a legnagyobb szabadságot és autonómiát az uralma alatt álló nemzetiségeknek, amennyiben egy valóban liberális birodalommá tudna válni, amelyben a hozzá tartozó népek – amennyire csak lehetséges – elégedettek, úgy Közép-Európában olyan szerepet tölthetne be, mint amit a Brit Birodalom játszik a világban: Szabad csapatok parancsnoka volt. 1917-től Lloyd George miniszterelnök bevette öttagú Háborús Kabinetjébe a brit domíniumok képviselőjeként. Az 1920-as években, majd a második világháború idején a Dél-Afrikai Unió miniszterelnöke volt. A Tanácsköztársaság idején az antant nevében Budapesten tárgyalt Kun Bélával, aki a korábbiaknál méltányosabb javaslatokat elutasította.
