Századok – 2019
2019 / 1. szám - KÖZLEMÉNYEK - Nagy-L. István: A császári-királyi hadsereg magyar tábornokainak kutatásáról (1787–1815)
A CSÁSZÁRI-KIRÁLYI HADSEREG MAGYAR TÁBORNOKAINAK KUTATÁSÁRÓL (1787–1815) 192 Az általunk tárgyalt időszak a második, harmadik és negyedik kötetben található. A 4. rész II. Frigyes 1786-os halálától 1797-ig, az 5. rész 1798-tól az 1806-os összeomlásig, a 6. rész 1807-től és 1812-ig, a 7. rész 1813-tól és 1820-ig tart. A sorszámozott szócikkek tartalmazzák a nevet, a személyi (születési hely, idő, szülők neve, születési és halálozási helye, ideje, foglalkozása), illetve a pályafutásra vonatkozó részletes adatokat (napra pontos kinevezések, hadjáratok, csaták), a halál helyét, időpontját, a család (feleség, gyerekek) adatait, végül közlik a tábornok irathagyatékára vonatkozó adatot. Az adattárhoz sok esetben egy nagyon változó hosszúságú szöveges életrajz kapcsolódik. A szerző lehetőleg képet is közöl. Priesdorff munkája szerkezetében példát mutat a korszerű életrajzi adattárak készítői számára. Azt már csak sajnálni lehet, hogy a hatalmas összegyűjtött adatmennyiséget meg sem próbálja társadalomtörténeti szempontból feldolgozni, csupán a katonai vonatkozások bemutatására szorítkozott. Ennek ellenére az általa kidolgozott szerkezet messzemenőkig alkalmas arra, hogy a legalapvetőbb társadalomtörténeti vizsgálatot elvégezzük, így Priesdorff kézikönyve fontos példaként szolgál a későbbi kutatások számára. Az orosz tisztikarról kiváló modern feldolgozással rendelkezünk Alexander Mikaberidze tollából.38 A vaskos kötet 758 orosz tiszt életrajzát tartalmazza egy rendkívül részletes és érdekes elemzéssel. A vizsgálandók körét nem határozza meg pontosabban, így azt sem tudjuk meg, hogy miért éppen azt a 758 tisztet vizsgálta a szerző. Az életrajzi adatok terjedelme rendkívül változó, egyetlen rövid bekezdéstől több oldalig terjed. A személyi adatok mindössze a születési és halálozási időre terjednek ki, de gyakran ezek is hiányoznak. A szöveges életrajz a katonai szolgálatra összpontosít, a tábornoki előléptetés előtti időszakot tekintve vázlatos. A tábornoki előléptetéseket napra pontosan megadja, a szolgálati helyet azonban gyakran csak nagyvonalakban (például „1812-ben a Dunai hadseregben szolgált”39 ), nem tér ki a hátországi, illetve békebeli szolgálatra sem. Közli viszont a kitüntetéseket, sebesüléseket, illetve a legfontosabb csatákat. Az elemző rész Mikaberidze munkájának különlegesen tanulságos része. Megjelenik benne a nemzetiségi megoszlás, társadalmi státusz, a hadseregbe kerülés mikéntje, képzettség (írni-olvasni tudás), katonai pályafutás elemzése. A kötet nem tartalmaz részletes forráshivatkozásokat az egyes szócikkek esetében, forrásait a kötet végén sorolja fel. Az elemzések esetében szinte sohasem közli, hogy adatai teljes feldolgozáson vagy csak mintán alapulnak-e. Ez elsősorban abból adódik, hogy a szerző a szorosan vett tudományosság helyett inkább az olvasmányosságra, 38 Alexander Mikaberidze: The Russian Officer Corps of the Revolutionary and Napoleonic Wars 1792–1815. New York 2005. 39 Uo. 366.
