Századok – 2019
2019 / 1. szám - KÖZLEMÉNYEK - Nagy-L. István: A császári-királyi hadsereg magyar tábornokainak kutatásáról (1787–1815)
A CSÁSZÁRI-KIRÁLYI HADSEREG MAGYAR TÁBORNOKAINAK KUTATÁSÁRÓL (1787–1815) 180 azonban csak részmegoldás, a csökkentett időtartam nem arányosan csökkenti a tábornokok számát, mivel a nyugalmazott tábornokok gyakran évtizedeket töltöttek el szolgálaton kívül, ráadásul egy részük e rangját csak címként kapta, anélkül, hogy akár egyetlen nap tényleges szolgálatot teljesített volna. Kézenfekvő tehát az adott időszakban valódi szolgálatot nem viselt tábornokok kiszűrése. Mert hogyan tekinthetnénk a Habsburg Monarchia katonai elitjébe tartozónak azokat a francia tábornokokat, akik 1793-ban Charles François Dumouriez vezetésével dezertáltak, a Habsburg uralkodó pedig nyugalmazott tábornoki címet – és kegydíjként ezzel járó fizetést – adományozott nekik? Hozzájuk hasonlóképpen vélekedhetünk azokról az itáliai tábornokokról, akik egészen 1814-ig az osztrákok ellen harcoltak, majd az Itáliai Királyság feloszlatásakor I. Ferenctől nyugalmazott tábornoki címet és fizetést kaptak. De az uralkodóház összes férfitagja is viselt katonai rangot, közülük azonban korántsem mindenki teljesített szolgálatot. Ugyanígy a nyugdíjazáskor (vagy esetleg azt követően) címzetes (ad honores , titulär) tábornoki rangot kapott ezredeseket sem tekinthetjük a felső katonai elit tagjának, ha tábornokként valójában egyetlen napot sem szolgáltak. A másik fontos tanulság, hogy a vizsgálandó adatok körét jól kell kiválasztani. Ehhez azonban pontosan meg kell fogalmazni a kutatás célját. A tábornoki kar olyannyira szerteágazóan összetett – tagjainak születési helye Martinique-tól Oroszországig szóródik –, hogy lehetetlen a minden részletre kiterjedő életrajzi adathalmaz összegyűjtése akár még néhány tucat tábornok esetében is. Bármennyire szűkítjük is a vizsgálandó tábornokok és adatok körét, az még mindig nehezen belátható mennyiségű kutatómunkát igényel. Célszerű tehát meghatározni néhány alapadatot, amelyet teljes körre vonatkoztatva vizsgálunk, majd egy jellemző tulajdonságot kiválasztva szakaszolni a célként megjelölt csoportot. Ez a jellemző adat – kézenfekvő módon – a honosság, nemzetiség. Ez ugyan anakronisztikusnak tűnhet, hiszen a korszakban kevéssé számított a nemzetiség, sokkal inkább dominált a vallás és az uralkodóhoz való hűség, viszont a többszörösen összetett Habsburg Monarchia egyes területei – a Magyar Szent Korona országai, a Vencel Korona országai, osztrák tartományok, Németalföld, Itália – valós identitást jelentettek, tehát kiváló alapot nyújtanak a vizsgálatra. A továbbiakban érdemes részletesebben megvizsgálni a korábbi, kifejezetten a Habsburg Monarchia tábornoki karára összpontosító és a francia háborúk bő negyedszázadát magába foglaló kutatásokat, ezek magyar és nemzetközi párhuzamait, majd a tanulságok segítségével pontosan meghatározni az elérendő célt és a vizsgálandó adatok körét. A cél pontos megjelöléséhez elkerülhetetlen a kutatásba bevonandó szakirodalom és források áttekintése is, legalább a legfontosabbak számba vételével.
