Századok – 2019
2019 / 1. szám - TANULMÁNYOK - Jeszenszky Géza: A brit külpolitika útja Ausztria–Magyarország felbomlasztásához
JESZENSZKY GÉZA 17 egy olyan föderáció tagsága esetén, amely az újonnan létrehozandó Nemzetek Szövetségéhez kapcsolódna. Brailsford más megoldást javasolt. „Németország agresszív katonai terjeszkedésével szemben az ideális akadályt egy túlnyomóan szláv többségű Ausztria jelenti, amelyet múlt szenvedései és vegyes nemzetiségi összetétele érdekeltté tesz a béke fenntartásában.” Úgy vélte, hogy Károly alatt Ausztria már rálépett a föderációhoz vezető útra, sőt már Magyarországon is láthatók a helyes irányba tett lépések. A választójog folyamatban lévő kiterjesztése „Magyarországot épp annyira demokratikus országgá fogja tenni, mint ameny nyire már ma is alkotmányos”. A föderatív átalakulás „konkrét végrehajtása nem tartozik ránk. Ránk az tartozik, hogy ragaszkodjunk a Kettős Monarchia valamennyi nemzetisége számára megadandó valódi önkormányzathoz”. Végül Brailsford figyelmeztetett, hogy a csehek és a délszlávok nem azonosítják magukat emigránsaik programjával, nem kívánják a teljes függetlenséget. „A cseh képviselőknek a Reichsratban elmondott beszédeit vizsgálva azt találjuk, hogy sok férfias bátorsággal és nyílt kritikával [...] arról beszélnek, hogy egy föderatív, demokratikus Ausztria gyülekezőhelye lesz valamennyi nyugati és déli szlávnak. Azt akarják, hogy gátat lássunk benne Poroszország agresszív junkereivel szemben. Arra kérnek bennünket, hogy jussunk ezzel az Ausztriával megegyezésre.” Brailsford realista konklúziója az volt, hogy valószínűleg illúzió az Ausztriával köthető különbéke, de az átalakulóban lévő Monarchia „Németországot is a tárgyalóasztalhoz kényszerítheti, [...] csatlakozva hozzánk a tartós béke alapjainak kimunkálásában, ... [elérjük – J. G.] két fő célunkat: a militarizmus fölszámolását és a nemzetiség biztosítását”.52 Nem sokkal korábban a legszínvonalasabb konzer vatív folyóirat, a Saturday Review is állást foglalt a nemzetiségi elvvel szemben. 53 Sőt egyesek még azt is fölvetették, hogy amennyiben elkerülhetetlen Ausztria némi amputációja, a dinasztiát kompenzálni lehetne Szilézia visszaadásával, amelyet Nagy Frigyes az 1740-es években ragadott el a Habsburgoktól. 54 1917 elején, Károly trónra lépése és első intézkedései nyomán úgy tűnt, hogy az új császár-király komolyan törekszik a háború befejezésére és a nemzeti kérdés autonómiák útján történő megoldására. Július 19-én a berlini Reichstag határozatban csatlakozott az annexiók és a hadisarcok elvetésének programjához. A különbéke melletti érvek azonban nem maradtak válasz nélkül. Steed és Seton-Watson köre a New Europe mellett más folyóiratokban is hatásos érvek kel állt elő.55 A napi események egyoldalú beállításán túl e cikkek – ellentétben 52 H. N. Brailsford: The New Spirit in Austria. Contemporary Review, 1917. augusztus 130–138. 53 Saturday Review, 1917. június 9., idézi Fest, W.: Peace or Partition i. m. 97–98. 54 Lady Walburga Paget: Austria and Prussia. The Nineteenth Century, 1917. május 1098–1100. 55 H. W. Steed: Austria and Europe. The Edinburgh Review, 1917. január 1–22.; Uő: What is Austria? The Edinburgh Review, 1917. október 364–385.; C. W. Barry: Break Austria! The Nineteenth Century
