Századok – 2019
2019 / 1. szám - TANULMÁNYOK - Zsoldos Ildikó: A Károlyiak szerepvállalásai az 1905–1906-os kormányzati krízis idején
ZSOLDOS ILDIKÓ 149 motiválta, tehát nem autonóm döntésként értelmezhető. Ezzel együtt bizonyosak lehetünk abban, hogy neveltetéséből, gondolkodásmódjából fakadóan mind Csekonics Margit, mind a harmonikus házasságban élő Károlyi Melinda helyeselte, hogy a nők figyelemfelkeltő véleménynyilvánításukkal bekapcsolódjanak a politikába, ami ebben a korszakban egyáltalán nem tekinthető magától értetődőnek. A hölgyek átmeneti jellegű bevonása a politikába, illetve szerepeltetése politikai célok érdekében, azt az üzenetet is magában hordozhatta, hogy a szövetkezett ellenzék politikusainak nagyon is komoly krízisszituációból kell kivezetnie Magyarországot, ha már a nőknek is a tettek mezejére kell lépniük. Azoknak a nőknek, akiknek az emancipációját a politizáló férfitársadalom döntő többsége – párthovatartozástól függetlenül – mind az oktatási, mind a munkavállalási, mind a politikai dimenzióban határozottan elutasította. Ez a konzervatív nőkép a dualizmus kori férfiközpontú hatalom fenntartását szolgálta. Az esetenként magyar virágnak kikiáltott piros tulipán a „nemzeti ellenállás” utolsó fázisában az összetartozást szimbolizálta. Ugyanakkor – élve a manicheus oppozíció eszközével, s a Függetlenségi és 48-as Párt kurucos retorikáját alkalmazva – a tulipán mozgalom kibontakozása során kibocsátott felhívásokban tetten érhető a társadalom felosztása hazafiakra és hazaárulókra, utóbbiakkal szemben pedig a buzdítás a kirekesztő magatartásra. Tehát az eszköztárban az ellenségképzés is megtalálható. A jó hazafiságot szimbolizáló virág a kormányzati válság lezárulását követően politikai bosszúállási szituációkban is felbukkant, ami jelzi a társadalomban jelen lévő igényt a felelősségre vonásra, hiszen ez a krízis alatti harc egyik fontos elemét alkotta. Az elszámoltatás lehetőségét azonban a politikai válságot megszüntető 1906. áprilisi megállapodás zárta ki, melynek tartalmáról azonban csupán az „ellenzéki koalíció” vezetőivel legbizalmasabb viszonyban álló politikusok – mint például Károlyi Pista gróf – rendelkeztek információval. Károlyi Istvánt 1907. július 31-én ragadta el a gyilkos kór az élők sorából. Halála a nyilvánosság színterein nagy hatást váltott ki. Származását, társadalmi pozícióját híven reprezentáló temetésére augusztus 2-án került sor. Koporsóját nyolc fogatú díszkocsira helyezték, mely a kastélypark keleti kapuján át indult a tízezer főnyire becsült menettel a család ősi temetkezési helyéül szolgáló Kaplonyba. 118 Károlyi István birtoklása idején a nagykárolyi kastély ismét vidéki rezidenciaként funkcionált, amire már generációk óta nem volt példa a Károlyi családban. István gróf ragaszkodása a nagykárolyi kastélyhoz és a hozzá tartozó földbirtokokhoz minden bizonnyal elsősorban a hagyománytisztelettel magyarázható, ugyanakkor az is tény, hogy a dualizmus válságperiódusára az ország kevésbé 118 Szatmármegyei Közlöny, 1907. augusztus 4. 1–2.
