Századok – 2019
2019 / 1. szám - TANULMÁNYOK - Jeszenszky Géza: A brit külpolitika útja Ausztria–Magyarország felbomlasztásához
JESZENSZKY GÉZA 13 Szerbiának és Romániának a korábban ígérteknél kevesebbel kell majd beérniük, jelentette ki a február 19-ei memorandum. Olaszország Kis-Ázsiában, Szerbia pedig Bosznia-Hercegovinában és Dél-Dalmáciában kapott volna területeket. Romániát Besszarábia egy részével és az erdélyi románoknak biztosított jogokkal javasolta kielégíteni.34 Hardinge több ízben is hangsúlyozta, hogy e négyes föde ráció „erős gátat teremtene a német Drang nach Osten nel szemben”. 35 A korábban inkább felosztás-pártinak mutatkozó Foreign Office-ban sokan álltak a terv mellé, a politikus-katonák pedig (így Maurice Hankey, William Robertson, John Jellicoe) még könnyebben fogadták el a Habsburgokat megmentő különbéke tervét.36 Lord Robert Cecil (ekkoriban blokádügyi miniszter) 37 számára ez jóval rokonszenvesebb megoldás volt, mint a „balkanizálódás”, hiszen amint mondta, „kis független államokkal kapcsolatos balkáni tapasztalataink nem túlságosan bíztatóak”, ezért nem tartotta célszerűnek a kipróbálatlan kis nemzetekre bízni Európa jövőjét és biztonságát.38 Ezt a felfogást a leghatározot tabban az úgynevezett „liberális imperialisták” új nemzedéke (a „fehér domíniumok”-ról származó vagy ott hosszú időn át működő rangos hivatalnokok, mint például Lord Alfred Milner39 és korábbi beosztottai, valamint Philip Kerr, Leo Amery40 ) vallotta, a búr háború tapasztalataiból vonva le azt a következte tést, hogy a túl szigorú békefeltételek szükségtelenül meghosszabbítják a katonai konfliktusokat. Mint a birodalmi gondolat (a szó eredeti jelentésében az „imperializmus”) meggyőződéses hívei, bizonyos szimpátiát is éreztek a Habsburg Birodalom iránt, nem kívánták „elpusztítani azokat a politikai csoportosulásokat, 34 Eric Drummond memoranduma, 1917. febr. 12–19. FO 800/197, 800/214. Vö. Calder, K. J.: Origins i. m. 114–115. Hardinge és Cecil jóváhagyta a tervezetet. Rothwell, V. M.: British War Aims i. m. 81. 35 Hardinge feljegyzése, 1917. márc. 29. FO 371/3081/78 326, továbbá CAB 23/24. Vö. Wilfried Fest: Peace or Partition: The Habsburg Monarchy and British Policy , 1914–1918. New York 1978. 87. 36 Calder, K. J.: Origins i. m. 115–117. 37 Lord Robert Cecil (1864–1958) Lord Salisbury konzervatív miniszterelnök (1895–1902) harmadik fia, jogász, politikus. A világháború alatt blokádügyi miniszter, majd a külügyminiszter egyik helyettese. A Nemzetek Szövetsége alapításában és működtetésében vitt szerepéért 1937-ben Nobel-békedíjat kapott. 38 Robert Cecil 1917. febr. 19-ei feljegyzése, FO 371/197. Vö. Rothwell, V. H.: British War Aims i. m. 83.; Fest, W.: Peace or Partition i. m. 88. 39 Alfred Milner (1854–1925) német felmenőkkel is rendelkező brit gyarmati irányító és politikus. Az angol–búr háborúban kemény eszközökkel járult hozzá a győzelemhez. 1916–1918-ban a Háborús Kabinet tagja, 1918–1919-ben hadügyminiszter. 40 Leopold Moritz Stennett Amery (1873–1955) apja az indiai brit igazgatás tisztviselője, anyja az 1841-ben Pesten született, a zsidó vallásból református hitre tért Szafir (Saphir) Erzsébet, a neves orientalista Gottlieb William Leitner húga volt. 1911-ben Liberális Unionista (később Konzervatív) platformon Dél-Birmingham képviselőjévé választották, mandátumát egészen 1945-ig megőrizte. 1916-ban David Lloyd George miniszterelnök parlamenti államtitkára lett. Közreműködött a zsidó államot megalapozó 1917-es Balfour-deklaráció megszületésében. A háború után Churchill híveként fontos miniszteri tárcákat töltött be.
