Századok – 2019
2019 / 6. szám - TANULMÁNYOK - Deák Ágnes: Konzervatív kiegyezési kísérlet 1863 tavaszán
DEÁK ÁGNES 1249 beleegyezése nélkül annak tartalmát másokkal nem közlik. Kik bukannak fel alkalmanként mégis Szent-Ivány összefoglalóiban? Február 19-én feljegyzi Szent-Ivány, hogy Barkóczy és Szécsen is „magokénak tevék politikai javaslatimat, s feltétlen támogatást ígértek fenn és alant”; február 26-án Mailáthnak (aki a közös konferenciázás után külön felkereste), illetve két nappal később Sennyeynek is felolvasta saját memorandumát, március 2-án Haynald Lajos erdélyi katolikus püspökkel szólt ismét csak annak alapelveiről, március 3-án pedig közölte a szöveget Andrássy Györggyel. Feljegyzéseinek tanúbizonysága szerint azonban együttesen egyáltalán nem tárgyaltak, s előttük is csak saját memorandumát fedte fel. Elképzelhető persze (de csak február 24 előtt), hogy miután Szent-Ivány elhatárolódott a formális tárgyalásoktól január végén, Forgách és Esterházy vele mindig külön találkozott, míg a többiekkel azzal párhuzamosan (bár feltehetőleg beszámoltak volna neki az eredményekről, ha ez így lett volna). Annyi azonban egyértelműen kijelenthető, hogy a kormányprogramnak az összeállítása már kizárólag Esterházy, Forgách és Szent-Ivány vállain nyugodott. Bár március elejéig Apponyi is Bécsben tartózkodott, Szent-Ivány csak március 7-én árult el neki programjából egy elemet, miszerint ő az uralkodónak a közös ügyek meghatározására az ausztriai és a magyar parlament egyenlő számú küldöttből álló ad hoc delegációját javasolta, s hogy a kialakított megállapodást a két parlament vitassa meg, majd az uralkodó szentesítse. (Mint látni fogjuk, memoranduma e tekintetben korántsem volt egyértelmű. Beszél arról, hogy a két parlamentnek [a bécsi Reichsratnak a tartománygyűlések nyilatkozata után] kell véleményt nyilvánítania, de a rendezést mintha uralkodói pátenssel is elintézettnek venné. Természetesen a szó beli audiencián nyilatkozhatott részletesebben erről.) Feljegyzése szerint azonban minden másról ezúttal is hallgatott. Feltűnő, hogy Zsedényi nevét egyáltalán nem is említi Szent-Ivány, s láttuk, Scitovszky Bécsbe hívása is az ő magánakciója volt, az uralkodónak benyújtott memorandumát vele csak visz szautazása után közölte Esztergomban, március 9-én. Szembeötlő az is, hogy Pálffy helytartó számára még csak statiszta szerepet sem osztottak. Pálffy február közepi bécsi útja alkalmával Esterházy inkább kerülte a Pálffyval való találkozást (február 14-én például „nem óhajtott vele még találkozni”), s amikor elkerülhetetlen volt, akkor is csak általánosságban tájékoztatták a bécsi politikai klímáról, a konkrét információkat gondosan elhallgatva előle. Esterházy még Rechberget informálta valamennyire: február közepén egy bál forgatagában félrevonta egy ablakzugba, jelezve neki, hogy az erdélyi küldöttségnek adott válasz nyomán esetleg lemondására kerülhet sor. Erre Rechberg állítólag kijelentette, hogy akkor ő is távozik a kormányból. Később – az uralkodón kívül – ő volt az egyetlen, akivel tudatták az összeállított kormányprogramban
