Századok – 2019
2019 / 6. szám - TANULMÁNYOK - Deák Ágnes: Konzervatív kiegyezési kísérlet 1863 tavaszán
KONZERVATÍV KIEGYEZÉSI KÍSÉRLET 1863 TAVASZÁN 1242 idézett rövid szöveggel nem volt teljesen elégedett.)21 Török János szerint az ural kodó december közepe előtt fogadta Apponyit, de csak egyes ministeriumok megadását jelentette ki lehetségesnek – ez egybecseng Ferenc József 1863. tavaszi, már idézett kijelentésével –, s Kemény Zsigmondtól úgy tudta, az uralkodó mindenekelőtt Deák véleményét akarta ismerni. Schmerling állítólag támogatta a magyar tábor megosztása céljából a miniszteri javaslatot, s két bizalmi embere járt ekkoriban Deáknál, egy „bizonyos Falke és Ordódy”, folytatja Török, mindkettő „több ízben hosszasan conferált Deákkal s a ’48-as párt különböző árnyalataival”, azonban megakadt az egyeztetés, mivel Deák „a 8 ministerből egyet sem enged”. Erre Schmerling újra megmerevítette álláspontját a februári pátenst illetően. Török szerint ilyen körülmények között már látni, hogy a bécsi „kis konferencia” nagy eredménnyel nem jár majd. Mindenesetre az éppen reumatikus fájdalmakkal küszködő Szent-Iványt igyekezett Bécsbe menetelre ösztönözni, mondván, ahogy hallja, az uralkodó kifejezetten óhajtja, hogy „a conferentiában a separatum votumok is felvétessenek”, azaz nemcsak a többségi álláspontot kívánja megismerni, hanem minden különvéleményt is. Ehhez hozzátette: „A különböző nyomások és hatások közt gr[óf]. F[orgách]., mint bizton hallom, még (szerencsére egyrészt) határozatlan, tehát az átalános ostrom által még el nem ragadtatott.”22 Figyelmeztető jel lehetett az is, hogy Ferenc József a birodalmi tanács első ülésszakának zárásakor december közepén úgy nyilatkozott, hogy elhatározott az alaptörvény és az alkotmány megkezdett munkájának befejezésére. 23 Mindezek alapján valószínűsíthető, hogy Scitovszky felvetése nyomán az uralkodó mozgósította Forgáchot, aki pedig tervezte, hogy az amúgy is tartósan Bécsben tartózkodó Szécsen és Andrássy mellett Szent-Iványt és Apponyit is Bécsbe hívja. 1863. március elején a helytartótanács élén álló Pálffy Móric gróf helytartónak írt levelében Forgách úgy fogalmazott, hogy „több tekintélyes magyar férfiak, részint Ő cs. és apos. kir. beléegyezésével, általa felhíva, részint ilyes felhívás nélkül, tanácskoztak [...].”24 Apponyi és elvtársai nyilvánvalóan az első 21 Csengery Antal levele bátyjának. Pest, 1862. dec. 31. Csengery Antal hátrahagyott iratai és feljegyzései i. m. 488.; Török levele Szent-Iványhoz. Pest, 1862. dec. 13. MNL OL P 1873-12.t. No. 133. 22 Török levele Szent-Iványhoz. Pest, 1862. dec. 13. MNL OL P 1873-12.t. No. 133.; Falke János (Johann Falke von Lilienstein) a megelőző évtized második felében helytartósági titkárként a magyarországi hivatalos lapok szerkesztője volt, majd az államminisztériumban Schmerling beosztottja. I. E. von Ordódy pedig szerepel Schmerlingnek az 1862. november – 1863. október között a minisztériumi titkos pénzalapból folyósított összegekről készített elszámolásában. Deák Ágnes: Suttogások és hallga tások. Sajtó és sajtópolitika Magyarországon, 1861–1867. Bp. 2018. 188. Hogy ők ketten valóban Pesten jártak Schmerling bizalmas megbízottjaiként, nem zárható ki, azt azonban nem tudjuk, tényleg ez volt-e megbízatásuk lényege. 23 Az uralkodó beszédét közli: Wiener Zeitung, 1862. december 19. 24 Forgách levélfogalmazványa Pálffyhoz. Bécs, 1863. márc. 9. MNL OL D 185 Abszolutizmus kori levéltár, M. királyi udvari kancellária, elnöki iratok 1863:245.
