Századok – 2019

2019 / 6. szám - MAGYAR HIVATALVISELŐK MÁRIA TERÉZIA SZOLGÁLATÁBAN - Szijártó M. István: A „professzionális” hivatalnokok tereziánus nemzedéke és a „bürokraták” hatalomátvétele

SZIJÁRTÓ M. ISTVÁN 1195 nemzedékben maradéktalanul sikeresnek mondható azzal a mércével mérve, hogy hány arisztokratát vagy országos hivatalviselőt találunk a következő gene­ráció tagjai között. Az esetek nagyobbik részében azonban éppúgy megjelenik a politikai ellenzékiség, mint az ebbe a nemzedékbe tartozó arisztokrata hivatalvi­selők gyermekeinek kisebb felénél. (Ebben a csoportban azonban már nemcsak a régi, hanem az új arisztokrata családok sarjai is felbukkantak.) A tisztviselők hosszú távú sikeressége erősödő – ha nem is töretlenül emelkedő – tendenciát mutat: míg a háborús nemzedék esetében ez hatból négy, az átmeneti nemzedék családjainál 13-ból nyolc, míg a konszolidációs nemzedék esetében már 14-ből 12 ez a mutatószám. Azt mondhatjuk tehát, hogy egyre nagyobb lett az uralko­dót könyökvédős (de vezető) hivatalnokként szolgálók társadalmi megbecsült­sége, presztízse. A tereziánus nemzedék (1720–1740) A tereziánusnak titulált generációba 23 „professzionális” hivatalviselő került, pontosan annyi, mint az előző nemzedékbe, és eggyel több, mint amennyi a vizsgált első és második generációba összesen: gróf Balassa Ferenc horvát bán, gróf Csáky György helytartótanácsos, gróf Illésházy János hétszemély­nök, gróf Szunyogh János helytartótanácsos, – *gróf Győry Ferenc helytartó­tanácsos, báró Izdenczy József államtanácsos, gróf Niczky Kristóf országbí­ró – *Végh Péter országbíró, felsőbüki Nagy Pál hétszemélynök, Vörös Antal hétszemélynök – *Bacsák József kamarai tanácsos, Darvas Ferenc helytartó­tanácsos, Fabiankovich Károly helytartótanácsos, Gassner József kancelláriai titkár, Kempelen Farkas kamarai tanácsos, Kempelen János kancelláriai ta­nácsos, Majthényi Károly hétszemélynök, Mihálkovics János helytartótaná­csos, Pfaffershofen József kamarai tanácsos, Skerlecz Ferenc helytartótanácsos, Skultéty Ferdinánd kamarai tanácsos, Ürményi József országbíró, Végh Ignác kamarai tanácsos. Először is szembetűnő, hogy eddigre a született arisztok­raták száma erősen visszaesett: már csak négyen maradtak közülük, ők azon­ban mind régi arisztokratáknak tekinthetők (Balassa Ferenc, Csáky György, Illésházy János, Szunyogh János). Mintha a frissen főnemességet szerző fa­míliák sarjai ebben az időszakban már nem a „professzionális” hivatalviselés felé fordultak volna – szemben az előző időszakkal, amikor a főnemes tisztvi­selők nagyobbik felét a noblesse de robe adta. A tereziánus nemzedékhez tartozó „professzionális” hivatalviselő köznemesek közül – és ez ismét markáns diffe­rencia – csupán hárman kaptak életük során főnemesi rangot (Győry Ferenc, Izdenczy József, Niczky Kristóf), gyermekeik közül pedig egy sem. Vagyis a ko­rábban mindvégig erősödő tendencia látványosan megtört: a „professzionális”

Next

/
Oldalképek
Tartalom