Századok – 2019
2019 / 6. szám - MAGYAR HIVATALVISELŐK MÁRIA TERÉZIA SZOLGÁLATÁBAN - Szijártó M. István: A „professzionális” hivatalnokok tereziánus nemzedéke és a „bürokraták” hatalomátvétele
SZIJÁRTÓ M. ISTVÁN 1195 nemzedékben maradéktalanul sikeresnek mondható azzal a mércével mérve, hogy hány arisztokratát vagy országos hivatalviselőt találunk a következő generáció tagjai között. Az esetek nagyobbik részében azonban éppúgy megjelenik a politikai ellenzékiség, mint az ebbe a nemzedékbe tartozó arisztokrata hivatalviselők gyermekeinek kisebb felénél. (Ebben a csoportban azonban már nemcsak a régi, hanem az új arisztokrata családok sarjai is felbukkantak.) A tisztviselők hosszú távú sikeressége erősödő – ha nem is töretlenül emelkedő – tendenciát mutat: míg a háborús nemzedék esetében ez hatból négy, az átmeneti nemzedék családjainál 13-ból nyolc, míg a konszolidációs nemzedék esetében már 14-ből 12 ez a mutatószám. Azt mondhatjuk tehát, hogy egyre nagyobb lett az uralkodót könyökvédős (de vezető) hivatalnokként szolgálók társadalmi megbecsültsége, presztízse. A tereziánus nemzedék (1720–1740) A tereziánusnak titulált generációba 23 „professzionális” hivatalviselő került, pontosan annyi, mint az előző nemzedékbe, és eggyel több, mint amennyi a vizsgált első és második generációba összesen: gróf Balassa Ferenc horvát bán, gróf Csáky György helytartótanácsos, gróf Illésházy János hétszemélynök, gróf Szunyogh János helytartótanácsos, – *gróf Győry Ferenc helytartótanácsos, báró Izdenczy József államtanácsos, gróf Niczky Kristóf országbíró – *Végh Péter országbíró, felsőbüki Nagy Pál hétszemélynök, Vörös Antal hétszemélynök – *Bacsák József kamarai tanácsos, Darvas Ferenc helytartótanácsos, Fabiankovich Károly helytartótanácsos, Gassner József kancelláriai titkár, Kempelen Farkas kamarai tanácsos, Kempelen János kancelláriai tanácsos, Majthényi Károly hétszemélynök, Mihálkovics János helytartótanácsos, Pfaffershofen József kamarai tanácsos, Skerlecz Ferenc helytartótanácsos, Skultéty Ferdinánd kamarai tanácsos, Ürményi József országbíró, Végh Ignác kamarai tanácsos. Először is szembetűnő, hogy eddigre a született arisztokraták száma erősen visszaesett: már csak négyen maradtak közülük, ők azonban mind régi arisztokratáknak tekinthetők (Balassa Ferenc, Csáky György, Illésházy János, Szunyogh János). Mintha a frissen főnemességet szerző famíliák sarjai ebben az időszakban már nem a „professzionális” hivatalviselés felé fordultak volna – szemben az előző időszakkal, amikor a főnemes tisztviselők nagyobbik felét a noblesse de robe adta. A tereziánus nemzedékhez tartozó „professzionális” hivatalviselő köznemesek közül – és ez ismét markáns differencia – csupán hárman kaptak életük során főnemesi rangot (Győry Ferenc, Izdenczy József, Niczky Kristóf), gyermekeik közül pedig egy sem. Vagyis a korábban mindvégig erősödő tendencia látványosan megtört: a „professzionális”
