Századok – 2019
2019 / 1. szám - TANULMÁNYOK - Shaul Stampfer: Áttértek-e a kazárok a zsidó vallásra?
ÁTTÉRTEK-E A KAZÁROK A ZSIDÓ VALLÁSRA? 120 megjegyzéseket tesz. A téma általam olvasott legátfogóbb tárgyalása Hanna Zaremska 2014-es cikke.93 Sok olyan akadályt bemutat, amelyek a kutató út jában állnak, ha átfogó módon rekonstruálni akarja a kazár áttérést. Zaremska végül nyitva hagyja a kérdést. Ezt a publikációt követte Jarosław Dudek írása.94 Ő felvázolja a kulcskérdéseket, de szintén nyitva hagyja a kérdést, nem foglal állást. Peter Golden, a kazár tanulmányok egyik vezető szakértője érintőlegesen foglalkozott a kazár áttéréssel. Egy 2014-es munkájában95 azt írja: „Mostanában néhány izraeli tudós igyekezett az áttérést teljes egészében cáfolni, irodalmi koholmánynak bélyegezve azt [például Gil, Stampfer]. Ezek a nézőpontok azonban nem találtak széles körű tudományos elfogadásra. [Gil, majd az őt nagyban követő Stampfer állításainak megsemmisítő kritikáját lásd Zuckerman, C.: On the Kievan Letter i. m. 14–18].” Gil tézisével egyetértettem, de Zuckermanhoz hasonlóan találtam problémákat Gil tanulmányában. Az én tanulmányom, amely legjobb tudásom szerint Zuckerman kritikája után jelent meg, kifejezetten azért íródott, hogy foglalkozzon azokkal a pontokkal, amelyek felett Gil elsiklott. Bár Zuckerman kritikája korántsem volt megsemmisítő, nagyon helyesen rámutatott a pontatlanságokra és bizonyítást nélkülőző állításokra96 . Gil valóban elsiklott al-Fákih azon utalása felett, hogy a kazárok zsidók, valamint állítása, miszerint sok szerző ibn Fadlánra épített, vékony bizonyítékon alapul. Zuckerman azt is helyesen emeli ki, hogy Gil nem dolgozott fel szisztematikusan minden olyan forrást, amely említi a kazárokat, hanem főként az arab forrásokra koncentrált. Gil nyilvánvalóan úgy gondolta, hogy a többi forrás nem megbízható, és joggal vélekedett így. De Zuckerman nem adott magyarázatot a létező források között fennálló ellentmondásokra, sem arra a még bonyolultabb kérdésre, hogy miért hallgatnak a kazár áttérésről azok a források, amelyeknek „említeniük kellett volna” azt. A héber források megkérdőjelezhetőségével sem foglalkozott. Gil helyesen hangsúlyozta, hogy a legfontosabb arab források többsége – amelyek említik a kazárokat – nem tartalmaz utalást az áttérésre, pedig ha az valóban megtörtént, ezek az írók semmiképpen nem siklottak volna el a tény fölött. Saját véleményem szerint a nem arab források egyáltalán nem megbízhatók, és biztos vagyok benne, hogy Gil ezért nem foglalkozott velük szisztematikusan. 93 Hanna Zaremska: Chazaria - państwo na pograniczu kultur. In: Granica wschodnia cywilizacji za chodniej w średniowieczu. Ed. Zbigniew Dalewski.Warszawa 2014. 17–54. 94 Jarosław Dudek: Chazarowie. Polityka, kultura, religia VII–XI wiek. Warszawa 2016. 95 Peter Golden: The Khazars as ‘Sons of Abraham’. In: Khazarskij Almanach 14. Moszkva 2016. 322–348. Zuckermant idézve Golden megjegyzi, hogy a Gilről/Stampferről írt kritika a 14–18. oldalon található. Valójában azonban a kritika sokkal rövidebb, a 17–18. oldalon olvasható. 96 Constantine Zuckerman: On the Kievan Letter from the Genizah of Cairo. Ruthenica 10. (2011) 7–56. A kritika a 17–18. oldalon található.
