Századok – 2019
2019 / 6. szám - MAGYAR HIVATALVISELŐK MÁRIA TERÉZIA SZOLGÁLATÁBAN - Olga Khavanova: Madridtól Szentpétervárig. Gróf Esterházy Miklós, Mária Terézia első magyar karrierdiplomatája
OLGA KHAVANOVA 1137 A betegségnek volt egy „pozitív” következménye: Esterházy elnyerte a cárnő rokonszenvét, és egyre bizalmasabbá vált a viszonyuk. A cárnő rendelkezésére bocsátotta Szentpétervár melletti sztrelnai nyári „házikóját” (ennek közelében gyógyvizek voltak), és szükség esetén az orvosait is elküldte az osztrák diplomatához. Ugyanakkor az európai külpolitikai helyzet tapasztalt és jártas diplomata jelenlétét követelte meg Szentpéterváron. Amikor lejárt a hároméves időszak, 1756-ban éppen kitört a hétéves háború, így ekkor a nagykövetcsere nem volt sem lehetséges, sem kívánatos. Ezért Esterházy követségét határozatlan időre meghosszabbították. Hatáskörön túl A hétéves háború folyamán70 egészen 1761-ig, amikor Erzsébet halálát követő en III. Péter kilépett a háborúból, a bécsi és szentpétervári udvar között szoros együttműködés volt. Futárok jöttek-mentek közös támadásokat összehangoló tervrajzokkal, delegációk érkeztek, akik köszöntötték a szövetségest a frissen aratott győzelem alkalmából. A bécsi udvar osztogatta a birodalmi grófi címeket, a szentpétervári udvar értékes ajándékokkal viszonozta azt. Az orosz– osztrák szövetség fenntartása érdekében Esterházy Miklós sem riadt vissza egy kis hivatali „visszaélés”-től azért, hogy Oroszország belépjen abba a bonyolult nemzetközi szerződési rendszerbe, amely Poroszország ellen irányult. Miután gróf Wenzel Anton Kaunitz államtitkárnak 1756-ban az úgynevezett diplomáciai forradalom eredményeképpen sikerült a Habsburg Birodalom örök ellenségével, Franciaországgal megbékülni és a frissen kialakult angol–porosz koalíció ellen egy új szövetséges szerződést megkötni, az osztrák diplomácia célja nem volt más, mint hogy az orosz udvart csatlakoztassa a Bécs és Versailles közötti szövetséghez. A tárgyalások nehezen haladtak, az orosz fél tétovázott és tartózkodott a határozott lépésektől. Esterházy ekkor kockázatos lépésre szánta el magát: 1760. április 1-jén (a julián naptár szerint március 21-én) anélkül írta alá az új osztrák–orosz védelmi szövetséget, hogy ehhez Bécsből megérkezett volna a legfelsőbb uralkodói jóváhagyás.71 Mária Terézia belátva, hogy a kockázat vállalása indokolt volt, ugyan megfeddte engedetlen nagykövetét, de elnézte ezt a kihágását.72 Esterházynak köszönhetően ugyanis egyelőre meggyengült az orosz külpolitika poroszbarát iránya. A két birodalom sikeres 70 Franz A. J. Szabo: The Seven Years War in Europe, 1756–1763. London 2008. 71 Martens, F.: Recueil des traités i. m. 189–191. 72 Mária Terézia Esterházy Miklósnak. Bécs, 1761. máj. 24. ÖStA HHStA Staatskanzlei, Friedensakten, Kt. 63. 1761. Kongress von Augsburg – Beilagen zur Instruktion Herrn Grafen von Seilern, fol. 421r-v.
