Századok – 2019

2019 / 6. szám - MAGYAR HIVATALVISELŐK MÁRIA TERÉZIA SZOLGÁLATÁBAN - Kulcsár Krisztina: A 18. századi helytartó feladatai és politikai mozgástere Albert szász-tescheni herceg példája alapján

KULCSÁR KRISZTINA 1095 különösen hivatali időszaka kezdetén élt ezzel a keggyel, a későbbi években mint­ha alábbhagyott volna ilyen irányú lelkesedése. A herceg alig lépett hivatalba, amikor már 1766 márciusában támogatta Christoffy Ignác kérelmét, aki hivatali előmenetele okán nemesítési kérvényt nyújtott be. Christoffy 1758-tól lelkiisme­retesen dolgozott járulnokként a helytartótanácsban, már Batthyány Lajos nádor is javasolta a nemesítését, de a nádor elhunyta miatt megakadt az ügye. A javas­lat végül meghallgatásra talált, és a hivatalnok 1767-ben nemességet nyert el, de ügye jelentőségét mutatja, hogy a kérvény egészen az Államtanácsig eljutott. 64 Christoffy megérdemelte a bizalmat: a herceg 1776-ban is dicsérettel szólt róla: éjt nappallá téve dolgozott, hétvégén és ünnepnapokon is, hogy mint iktatóhivatal­nok a beérkező iratokat iktassa. Pályafutása sikeresnek mondható, 1801-ben mint titkár és irattáros vonult nyugállományba. 65 1772-ben Laczkovics Imre, Pest vármegye alispánja ahhoz kért támogatást, hogy János fiát felvegyék a nemesi testőrségbe.66 A herceg ajánlását a kancellária is pártolta az apa érdemeire való tekintettel, de a királynő nem kivételezett, hiszen a gárdisták létszáma és a pénzösszeg kötött volt: csak abban az esetben engedélyez­te a fiú felvételét, amennyiben Albert herceg egy másik személyt átvesz a gárdától a saját ezredébe.67 A csere részben mondható sikeresnek: Laczkovics János csak­nem négy évig szolgált testőrként. Ezután ő is katonai pályára lépett, de miután 1790-ben lemondott tiszti rangjáról, majd nem sikerült a visszajutása a hadsereg­be, 1794-ben csatlakozott a magyar jakobinusokhoz, és 1795-ben lefejezték. 68 A herceg támogatását remélték elnyerni a másvallásúak is. Köztudott, hogy nagyapja, I. Frigyes Ágost (1670–1733) maga is konvertált, és a drezdai udvar­ban több evangélikus vallású alkalmazott szolgált. Különleges kegyként a her­cegnek azt is engedélyezték, hogy pozsonyi udvartartásában nem katolikusokat is alkalmazzanak.69 Egyrészt ezért érthető, másrészt mégis figyelemre méltó, hogy 1767-ben Karl Gottlieb von Windisch, pozsonyi evangélikus tudós és fo­lyóirat-szerkesztő abban kérte a helytartó közbenjárását Mária Teréziánál, hogy a megüresedett pozsonyi evangélikus belső tanácsosi helyre őt választassák meg. A herceg ebben a támogatásban nem talált semmi kivetnivalót (feltehetően ad­jutánsa, Theodor Alexander Militz és Kempelen János révén ismerte is a neves 64 MNL OL A 35 1767. V. No. 16. Vö. ÖStA HHStA KA StR Prot. 1766. Nr. 738. 65 MNL OL A 39 1776/6358; MNL OL Helytartótanácsi levéltár, Magyar Királyi Helytartótanács, Kézikönyvtár (C 96), 3. kötet: Status personalis [...], Christoffy. 66 MNL OL A 39 1772/5247. 67 Uo. 1772/5392. A kancellária előterjesztése, 1772. nov. 11. 68 Hellebronth Károly: A magyar testőrségek névkönyve, 1760–1918. H. é. n. [Bp. 1940]. 232–233. 69 ÖStA HHStA Hofarchive, OHMeA, Hofzeremonielldepartement, ÄZA 72-4. fol. 163r. Vö. Kul­csár Krisztina: Der Statthalter des Königreichs Ungarn . In: Die Gründung der Albertina. Herzog Albert und seine Zeit. Hrsg. Christian Benedik – Klaus Albrecht Schröder. Wien 2014. 99–105., itt: 102.

Next

/
Oldalképek
Tartalom