Századok – 2019
2019 / 5. szám - TÖRTÉNETI IRODALOM - Romsics Ignác (szerk.): Közelítések. Tanulmányok Erdély 19–20. századi történetéhez (Tőtős Áron)
1070 TÖRTÉNETI IRODALOM társadalom- és várostörténeti szempontú bemutatása még mindig várat magára. (A téma iránti érdeklődés azonban a fiatal nemzedék körében szerencsére nő, Ferenczi Szilárd például 2018-ban védte meg a Kolozsvár várospolitikája 1890–1918 című doktori disszertációját.) Fazakas tanulmánya olyan kérdéseket is feszeget, mint a helyi gazdasági és politikai erők szerepe az egyes ‒ várost érintő ‒ befektetésekben. A szerző ugyan nem fejti föl részletesen ezt a szálat, de felhívja a figyelmet az ilyen irányú kutatásokban rejlő lehetőségekre. Olosz Levente Ortodoxból cionista. Szempontok a dicsőszentmártoni zsidóság 1850 és 1919 kö zötti történetéhez című tanulmánya (37‒70.) a dicsőszentmártoni zsidó közösség példáján ke resztül mutatja be a cionizmus erdélyi megjelenését. A szerző vizsgálatának kiindulási pontja, hogy az ortodox vallás, annak magyar kulturális kötődése és a cionista eszme ellentmondásos közösségi identitást alkotott a korszakban. A tanulmány „főszereplői” Marton Miksa és utódja Krausz József, a dicsőszentmártoni ortodox közösség két rabbija. Az írás azt az utat mutatja be egy esettanulmányon keresztül, hogy egy zsidó hitközösség hogyan lép a cionizmus útjára a vizsgált időszak végén. (Amint az írásból kiderül, a dicsőszentmártoni cionista szervezet Weissburg Chaim kezdeményezésére 1914-ben alakult meg.) A témaválasztás azért is figyelemre méltó, mert mint a szövegből kiderül, a dicsőszentmártoni ortodox hitközség a rituális szertartások során nem a bevett jiddis nyelvet, hanem a magyart használta, holott a magyarországi ortodox hitközségeknek csupán körülbelül 7%-a járt el ugyanígy. (47.) A prédikációkra és a rituális szertartásokra is magyar nyelven került sor. A szerző mindezt a kultúraváltozás folyamatával magyarázza. Fodor János már fokozatott szerzett fiatal kutatóként jegyzi a Bernárdy György és a Magyar Polgári Demokratikus Blokk, 1929‒1933. című tanulmányt. (71–106.) A szerző aprólékosan bemutatja és elemzi a Magyar Polgári Demokratikus Blokk (MPDB) kialakulásához vezető utat, annak működését és megszűnését, illetve Bernárdy György ebben játszott szerepét. Bernárdy, aki már fiatalon bekerült a politikai életbe, azon erdélyi közéleti szereplők sorába tartozik, akik a trianoni döntés után is aktív közéleti szerepet vállaltak, meghatározó hatással voltak az erdélyi magyar, szűkebb értelemben a marosvásárhelyi politikai élet alakulására. A tanulmányból megtudjuk, hogy az 1930-ban létrehozott és 1933-ig működő MPDB mindvégig helyi szinten működő, Marosvásárhelyre fókuszáló politikai erőnek számított, és Bernárdy György érdekeinek megfelelő politikai tevékenységet folytatott. Fodor János munkáját azért ajánlom különösen az olvasók figyelmébe, mert nagymértékben árnyalja a 20. századi romániai magyar kisebbségtörténettel kapcsolatos eddigi ismereteinket és erőteljesen hozzájárul az aktuálpolitikai események jobb megértéséhez is. Főcze János A Magyar Dolgozók Országos Szövetségének 1934-es megalakítása és megalakítói (106–148.) című írása a két világháború közötti szociáldemokrata érzelmű magyar politikusok biográfiáján keresztül vezeti végig az olvasót az akkori szövevényes politikai eseményeken. Főcze kiindulási pontja, hogy az OMP bármenyire is etnokulturális alapokon szerveződő és a teljes romániai magyarság képviseletére törekvő pártnak tekintette magát, az erdélyi magyar társadalom egyes részeivel egyáltalán nem vagy csak kismértékben állt kapcsolatban, csakúgy mint a munkásosztály tagjaival. A szerző tanulmányában sorra veszi és részletesen ismerteti azoknak a fiataloknak a tevékenységét, akik az OMP-ben a párt belső ellenzékeként bekapcsolódtak a földalatti kommunista párt munkájába és 1934-ben megalapították a Romániai Magyar Dolgozók Országos Szövetségét. A szerző értelmezésében a kommunizmussal kacérkodó, húszas éveiben járó erdélyi fiatal nemzedék „óvatosan általánosított képe így néz ki: multietnikus környezetből származik, vegyes nemzetiségű felmenőkkel rendelkezik, de magyar identitású fiatalként szocializálódik Nagy-Romániában; generációs lázadás részeként, a korábbi politikusi generációval elégedetlenül, ugyanakkor új utat keresve kezd szimpatizálni a baloldali gondolatokkal”. (137.)
