Századok – 2019
2019 / 5. szám - TANULMÁNYOK - Peterecz Zoltán: A brit titkosszolgálat magyarországi tevékenysége a második világháborúban
PETERECZ ZOLTÁN 1043 hogy a bombázás lenne a leghasznosabb pszichológiai elem, hiszen ez ébresztheti rá a magyarokat arra, hogy nem zajlanak ugyan konkrét harcok az ország területén, Magyarország azonban igenis a hadviselés része. Javaslata szerint „minden propagandalehetőséget meg kell ragadni és meg kell próbálni ellensúlyozni azt az általános magyarországi véleményt, miszerint »megúszhatják« a háborút”. 25 Azonban amikor az első helyi ellenállási szervezetek tagjait letartóztatták a magyar hatóságok, Davidson láthatólag reményét vesztette, hogy gyors és sikeres lehet itteni munkája: „lehetetlen azt remélnem, hogy képes leszek bármiféle »fogadó bizottságot« is létrehozni Magyarországon”.26 Davidson ettől függetlenül fontosnak tartotta, hogy a csepeli Weiss Manfréd Acél- és Fémművek, a diósgyőri Magyar Királyi Állami Vas-, Acél- és Gépgyárak és a salgótarjáni Acélművek mind szabotázsakciók célpontjaivá váljanak, mivel az ilyen cselekmények bizonyos fokig hátráltathatják a magyar háborús hozzájárulást és ezzel a német harci tevékenységet is. Minden ilyen és hasonló terve, valamint próbálkozása ellenére, a legbeszédesebb gondolata a SOE itteni lehetőségeivel kapcsolatban az volt, amikor 1942 őszén keserűen, de reálisan megállapította, hogy a szervezet nincsen képben Magyarországot és az itteni mindennapi helyzetet illetően. 27 Mivel a brit és amerikai légierők magyar célpontokat érintő bombázásai nem valósultak meg egészen 1944 áprilisáig, maradt az esetleges szabotázsakció és a pszichológiai hadviselés. Annak érdekében, hogy a megszerzett információ viszonylag gyorsan és biztonságosan jusson ki az országból, biztosítani kellett az erre alkalmas összeköttetést. Már 1942 elején felmerült, hogy egy rádiótávíró készüléket juttassanak Magyarországra, és hamarosan megfelelő lépéseket tettek ennek megvalósítására. Az első ilyen készüléket valószínűleg a budapesti török főkonzul segítségével csempészték be 1942 márciusában, aki szabadon utazhatott a két ország között, és így sikerült felvenni a kapcsolatot a „barátságos elemek vezetőivel”. 28 Azért nehéz biztosat állítani a Magyarországra érkezett rádiótávírókat illetően, mert a források eltérést mutatnak. Állítólag érkezett egy készülék Lengyelországon keresztül is, de korántsem biztos, hogy azt sikerült végül bejuttatni az országba. Az is elképzelhető, hogy a horvát Peter Pejačević gróf csempészte be azt a SOE felkérésére, de egy Lengyelországon keresztül érkező ügynöknek (a Klement Lajos 25 Uo., Davidson E. C. Mastertonnak. Istanbul, 1941. dec. 6. Davidson magyarországi tevékenységéről lásd Joó A.: Kállay Miklós külpolitikája i. m. 58–60., 275.; Dobos D.: Az angol–magyar titkos diplomácia i. m. 67–71. 26 TNA, HS4/131, Hungary, No. 47. Davidson SOE Kairónak, 1942. ápr. 28. 27 TNA, HS4/91, Hungary No. 8. Davidson, Memorandum on Hungary: Recommendations, 1942. okt. 10. 28 TNA, HS4/131 Hungary, No. 47. Progress Report on Hungary. December 1941.–April 1942.; TNA, HS4/97 Hungary. No. 14. A. G. Smith, Policy for Hungary, 1942. márc. 31. In: A. G. Smith G. F. Taylornak, 1942. márc. 31.
