Századok – 2019
2019 / 5. szám - TANULMÁNYOK - Peterecz Zoltán: A brit titkosszolgálat magyarországi tevékenysége a második világháborúban
PETERECZ ZOLTÁN 1041 helyi földrajzi viszonyok és a németekkel való szoros kapcsolat erősen megnehezítette, hogy ellenállási gócokat hozzanak létre, megbízható információkhoz jussanak, s hogy azokat az országhatáron túlra juttassák, nem is beszélve a magyar nyelv jelentette akadályról. Emellett a magyar titkosszolgálatok is hatékony kémelhárítást végeztek és hűen szolgálták a kormányt – ez volt a 2. vkf osztály, a hírszerzésért és kémelhárításért felelős szervezeti egység.17 Nagyon nehéznek bizonyult tehát brit ügynökök számára beszivárogni Magyarországra és ott komoly tevékenységet kifejteni. 1941 végétől, miután is beállt a két ország között a hadiállapot, brit kémnek vagy ügynöknek gyakorlatilag lehetetlen volt bejutnia Magyarországra. Ez természetesen nem azt jelenti, hogy a SOE eleve feladta volna ezt a lehetőséget, vagy hogy az adott körülmények között ne lettek volna kreatív próbálkozásai. A legészszerűbben megvalósítható lehetőség magyar viszonylatban a SOE számára az volt, ha minél több megbízható információt gyűjtött be titokban, s juttatta azokat az országon kívülre, valamint ha szabotázsakciókat tervezett és politikai tanácsadást folytatott. Megbízható értesüléseket szerezni azonban igen nehéznek bizonyult. A magyarok nagy része ekkor még német győzelemben reménykedett, hiszen az ország így feltehetően az első világháború után elvesztett területek további jelentős részét visszakaphatta volna (az első két bécsi döntés nyomán már juttattak vissza Magyarországnak a trianoni békeszerződésben elcsatolt területeket). A kormány számára – bár jelentős számú náciellenes közszereplővel bírt – kevés lehetőség adódott politikai manőverezésre, és leginkább olyan stratégiát igyekezett folytatni, amely nem sértette túlságosan a német érdekeket, ugyanakkor biztosította Magyarország számára a lehető legnagyobb politikai és diplomáciai szabadságot. Mindez sok szempontból kötéltáncra emlékeztető mutatványnak tetszett. Amikor azonban magyar csapatokat küldtek a szovjet frontra 1941-ben, katonai és politikai értelemben egyaránt hátrányos helyzetbe sodródott az ország, s noha ez akkor még nem volt mindenki számára egyértelmű, a nemzet sorsa gyakorlatilag megpecsételődött. Azoknak a magyaroknak, akik ellenséges érzülettel tekintettek a német dominanciára és helyzetüknél fogva információk birtokába juthattak, nagyon óvatosan kellett végrehajtani ebbéli tevékenységüket, ha egyáltalán vállalkoztak ilyesmire. Jól jelzi az egyenlőtlen erőviszonyokat, így a tevékenységük nehéz körülményeit az a tény, hogy egyes becslések szerint körülbelül kétezer német ügynök tartózkodott Magyarországon, akik közül jó néhányan a katonai szervezetek és a közigazgatás magasabb köreiben helyezkedtek el. 18 17 A magyar hírszerzés és kémelhárítás két világháború közötti működéséről, elsősorban szerkezeti felépítéséről és alapfeladatairól lásd Szakály Sándor: A 2. vkf. osztály. Tanulmányok a magyar katonai hírszerzés és kémelhárítás történetéből 1918–1945. 2. javított kiadás. Bp. 2015. 11–30. 18 Igor-Philip Matić: Edmund Veesenmayer: Agent und Diplomat der nationalsozialistischen Expan sions politik. München 2002. 206.
