Századok – 2019
2019 / 5. szám - TANULMÁNYOK - Zsupán Edina: A Corvina könyvtár budai műhelye. Az Országos Széchényi Könyvtár kiállításának eredményei
ZSUPÁN EDINA 1025 Fentebb láttuk, hogy a címerfestők datálása a kutatás egyik kardinális pontja volt. Az „első címerfestő” működésének az 1480-as évek végére való datálásához számos elem hozzájárul, például az 1480-as évek végén megvásárolt Sassettikódexek is, amelyekben szintén látjuk mesterünk kezemunkáját. De fontos bizonyíték az 1489. július 15-ére datált párizsi Ambrosius-corvina is (BnF, Latin 1767), melynek címlapja szintén az ő kezétől származik. Ugyancsak az évtized végi működést támasztja alá a három zenggi család, köztük a De Castelliono et de Mediolano család számára 1489 júliusában kiállított címereslevél, amelynek díszítését Hoffmann Edith attribuálta az „első címerfestőnek”.111 Ezt az attribú ciót csak megerősíteni tudjuk. A „második címerfestő” és a fehér indafonatos itáliai kéziratok A másik kismester, az úgynevezett „második címerfestő” a másodlagos állományok egy jóval elegánsabb csoportját kapta meg. A század derekán Firenzében készült, fehér indafonatokkal díszített, nagyobb méretű kódexekbe festette Mátyás magyar és cseh királyi címerét. A címer csupán kivitelezésében különbözik az „első címerfestő” címereitől: a heraldikai ezüstöt fehérrel helyettesíti, az oroszlán teste karcsúbb. 112 Sajátossága, hogy a címerpajzs mellett az M és A sziglák találhatók, amelyek feloldása konszenzusos módon „Matthias Augustus”. Minden bizonnyal igaza volt Hoffmann Edithnek akkor, amikor az „Augustus” melléknevet, amely a középkori császári titulatúra része volt, Bécs elfoglalásával hozta kapcsolatba. 113 Az egységesítendő anyag felosztása a két kismester között tehát méretbeli és esztétikai szempontokon nyugodhatott. Mivel a címerhelyek a Mátyás-címer befestése előtt sokszor kitöltetlenek voltak, e kódexek provenienciája nem minden esetben tisztázott. A legtöbbször azonban Vitéz János sejthető mögöttük. Ez egyértelmű azokban az esetekben, amikor egy-egy darabban Vitéz kézírása tűnik fel.114 De szóba jöhet korábbi tulajdonosként – mint láttuk – Handó György és Janus Pannonius is. A kéziratok Firenzében többnyire Vespasiano da Bisticci vállalkozásán keresztül készültek és kerültek értékesítésre.115 Közvetítőként az 111 Hoffmann E.: Régi magyar bibliofilek i. m. 83–84.; A Hunyadiak címereslevelei 1447–1489. i. m. 268–272. Nr 44 (Avar Anton). 112 Például az ELTE Egyetemi Könyvtár címerrel ellátott corvinái valamennyien ezt a típust képviselik. 113 Hoffmann E.: Régi magyar bibliofilek i. m. 87–88. A feloldás a besançoni Dionysius Areopagitacorvina címere alapján született (BM, Ms 166). 114 Bp., OSZK, Cod. Lat. 241. (Korábban Gianozzo Manetti tulajdonában); Bp., ELTE EK, Cod. Lat. 9. és Cod. Lat. 10. 115 Lásd a bejegyzést a Theophrastos-corvinában: „Vespasianus librarius fecit fieri Florentie.” „Vespasianus könyvkereskedő készíttette Firenzében.” (Bp., ELTE EK, Cod. Lat. 1., f. Iv ) Vö. Albinia de la Mare: Vespasiano da Bisticci as Producer of Classical Manuscripts in Fifteenth-Century Florence. In:
