Századok – 2019
2019 / 1. szám - TANULMÁNYOK - Shaul Stampfer: Áttértek-e a kazárok a zsidó vallásra?
SHAUL STAMPFER 103 található bizonyíték, hogy a kazároknak politikai okuk lett volna az áttérésre, vagy hogy a kazár vezetés politikai megfontolásból választotta volna a zsidó vallást. Dokumentumforrások A kazárok általános, illetve konkrét áttérésére vonatkozó legrészletesebb forrást két (érveléstől függően három) héber nyelvű szöveg jelenti. Az első egy levél, feltételezhetően Józseftől, a kazár kagántól, címzettje pedig egy ismert spanyol zsidó, Hasdai ibn Shaprut (†970). Ebben a levélben József a „türkök királyának” nevezi magát, és beszámol arról, hogy generációkkal korábban Bulant, az egyik első kazár királyt meglátogatta álmában egy angyal, aki őt és a későbbi vezíreket az igaz Isten felismerésére vezette.9 Ekkor Bulan vallási vitát szervezett a keresztények, muszlimok és zsidók között, hogy megállapíthassa, melyik az igaz vallás. Amikor a vita során patthelyzet alakult ki, Bulan megkérte a keresztényeket és a muszlimokat, hogy hasonlítsák össze a vallásokat. Mindkét fél elég naiv volt ahhoz, hogy beleessen a csapdába, így amikor egyetértettek abban, hogy az alternatívák közül a zsidó vallás a legigazabb, a király és népe azonnal átvette a judaizmust.10 Bulan zsidó tudósokat hívott meg az országába, akik megtanították neki és népének a Tórát és a parancsolatokat. Bulant unokája, Ovadia követte a trónon, aki zsinagógákat és tanházakat építtetett, és sok tudóst gyűjtött maga köré, hogy tanítsák neki a Tórát és a Talmudot. A levél hitelességét régóta vitatják.11 Minden bizonnyal korai keletkezésű, hi szen már a Hasdai ibn Shaprut életét követő első században idézték. Egy jól ismert spanyol talmudista tudós, Júda ben Barzillai (késő 11., kora 12. század) is említi a levelet, de hozzáteszi, hogy kétségei vannak az áttérés történetével kapcsolatban. Sajnos kételkedésének pontos okait nem nevezi meg, de nyomós indok nélkül feltételezhetően nem írt volna róluk. 12 9 A szöveg kritikai kiadását több kapcsolódó szöveggel együtt lásd Pavel K. Kokovtsov: Evrejsko-khazars kaja perepiska v X veke. Leningrad 1932. A levélváltás rövidített angol fordítását lásd Elkan Adler: Jewish Travellers in the Middle Ages. London 1930. 22–36. 10 Közép-Ázsiában nem ritkák a vallási vitákról és áttérésekről szóló beszámolók, lásd például Reuven Amitai: The Conversion of Teguder Ilkhan to Islam. Jerusalem Studies in Arabic and Islam 25. (2001) 15–43. 11 Az erről szóló szakirodalom túl terjedelmes ahhoz, hogy itt felsoroljuk, ezért csak az általam legfontosabbnak tartottakra szorítkozom. Az egyik korai kiritkát lásd Henri Grégoire: Le ‘Glozel’ Khazare. Byzantion 12. (1937) 225–266. Ha Grégoire visszafogottabb stílusban írt volna, talán nagyobb hatása lett volna. A témáról részletesen lásd Boris Rashkovski: Vnov’ o poiske sledov khazarskogo iudaizma v pis’mennyh istochnikah. Nauchnye trudy po iudaike: Materialy XVIII mezhdunarodnoj ezhegodnoj konferencii po iudaike II. Moskva 2011. 72–94. 12 Simcha Assaf: Rav Yehudah al-Barceloni ‘al iggeret Yosef Melekh ha-Kuzarim. Jeschurun (1924) September 113–117.
