Századok – 2018

2018 / 2. szám - FIUMÉTÓL KONSTANTINÁPOLYIG - Tóth Hajnalka: Mennyit ér egy magyar lovas hadnagy? Egy rabkiváltás története diplomáciatörténeti kontextusban a 17. század közepéről

MENNYIT ÉR EGY MAGYAR LOVAS HADNAGY?

250

Ki volt Uki Ferenc?

Uki Ferenc pápai hadnagy személyére és családjára vonatkozóan a magyarországi levéltári anyagnak köszönhetően ugyan hiányos, de mégis jól használható és értékes információk állnak a rendelkezésünkre. A viszonylag kevés adat ellenére is jól megragadható a hadnagynak a magyar nemesi társadalom viszonyrendszerén belüli helye és a végvidéki hierarchiában betöltött szerepe. Uki Ferenc egy Zala vármegyei nemesi családból származott, apja, Uki János Veszprém megyei alispánként tevékenykedett, alispánságáról az 1610-es évektől 1636-ban (vagy 1635 végén) bekövetkezett haláláig vannak adataink.12

Bár az alispán halálának pontos dátumát nem ismerjük, 1636 januárjában egy Uki Jánosnak zálogba adott szőlőbirtok visszaszerzésének ügye kapcsán elhunytként említették. A zálogba adó pedig a szőlőt már a fiától, Uki Ferenctől akarta visszaváltani.13

A jelentős hely

történeti kutatásoknak köszönhetően pontosan meghatározható az is, hogy hol állt egykor Uki alispán, majd a fia háza Pápán a Hosszú utcában. A telekre még 1611-ben Thurzó György nádor (1609–1616) adott ki inscriptiót Uki Jánosnak és feleségének, Dömölky Évának.

14

tartották fogva, másrészt pedig nem értette, hogy kiszabadulása miért vált olyan fontossá a bécsi udvar számára. Lásd Takáts S.:

A

magyar és török raboskodás i. m. 198–199.

12 Nagy Iván számára nem volt egyértelmű János és Ferenc apa–fiú kapcsolata. Nagy Iván:

Magyaror

szág családai czimerekkel és nemzedékrendi táblákkal XI. Pest 1865. 396. A Nagy Ivánra hivatkozó Kempelen Béla tévesen egy addigra már kihalt Zemplén vármegyei családként említette az Ukikat (Ukykat). Kempelen Béla:

Magyar nemes családok X. Bp. 1931. 450. Uki János több főispán (Ergelics Ferenc, Sennyei István, Szentandrássy István, Dávid Pál és Lippay György) alatt szolgált. Tevékenységére lásd Erdélyi László:

A

tihanyi apátság története. Első korszak. Az apátság önállósága. 1055–1701. (A Pannonhalmi Szent-Benedek-Rend története 10.) Bp. 1908. 744–750. 222. és 223. irat; ifj. Hermann István: Egy házasságtörés a XVII.

század első feléből. In: Tanulmányok Ritoók Zsigmond hetvenedik születésnapja tiszteletére. Szerk. Hermann István. Bp. 1999. 139. 13. jegyz.; Thury Etele:

Adatok a dunántúli reform. egyházkerület történetéhez. Magyar protestáns egyháztörténeti adattár 8. (1910) 27–28.; Payr Sándor:

A

Dunántúli Evangélikus Egyházkerület története I. Sopron 1924. 480.; Hegytörvények és szőlőtelepítő levelek Veszprém vármegyéből (1626–1628). Közreadja Égető Melinda. (Szőlőhegyek történetének forrásai IV.) Bp. 2006. 21–24.; ifj. Hermann István:

A

pápai, hantai hegyközségi törvények. Lapok Pápa Történetéből 18. (2009) 697–699.; Turbuly Éva:

Zala vármegye közgyűlési jegyzőkönyveinek regesztái II. 1611–1655. (Zalai Gyűjtemény 39.) Zalaegerszeg 1996. 57.; Varga Endre:

Úriszék. XVI–XVII.

századi perszövegek. (Magyar Országos Levéltár kiadványai II. Forráskiadványok 5.) Bp. 1958. 560.

13 Magyar Nemzeti Levéltár (a továbbiakban: MNL) Zala Megyei Levéltára, IV. 14/a. Megyei Törvényhatóságok, Zala vármegye Törvényszéki Iratai, Polgári perek (Processus civiles), Fasc. 84. (1743) Nr. 144. (Kővágóörs, 1625. nov. 3., 1630. dec. 29., 1636. jan. 29.) Idézi Veress D. Csaba:

A

Kál-völgy története II. A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 18. (1986) 308–309.; Uki János elhunytként szerepel Esterházy Miklós egy 1638. júl. 18-ai utasításában is. Lásd Erdélyi L.:

A

tihanyi apátság i. m. 785. 259. oklevél. Vö. még uo. 86–87., 341–342., 765–766. 243. oklevél.

14 A telek korábban Szilágyi István özvegyének, Lébényi Annának a tulajdonát képezte. Haris Andrea: Telkek és tulajdonosok: a pápai „Hoszu uttza” krónikája a 17–18. században. In: Koppány Tibor hetvenedik születésnapjára. Tanulmányok. Szerk. Bardoly István – László Szabó. (Művészettörténet – műemlékvédelem 10.) Bp. 1998. 351. Arról, hogy a 20-as számú ház később – az 1656-os és 1660-as