Századok – 2018
2018 / 3. szám - ISMERT FORRÁSOK – ÚJ ÉRTELMEZÉSEK - B. Szabó János – Bollók Ádám: A „szavart–türk dosszié”. A 9. századi kelet-európai steppei vándorlások 16–17. századi párhuzamok tükrében
B. SZABÓ JÁNOS – BOLLÓK ÁDÁM 525 A kliensviszony kötelékei: kinevezések, beiktatások A Leved(i)-dilemma Azzal, hogy a szavartok egy jelentősebb része a kaganátus közvetlen közeléből a távolabb fekvő Atelkuzube költözött, a kazároknak egy új problémával kellett szembenézniük, amelyre a DAI leírása szerint válaszként meg kívánták újítani kapcsolataikat a szavartokkal. Arról, hogy milyen tényezők veszélyeztethették az addig fennálló patrónus–kliens viszonyt, csak feltevéseink lehetnek. Ha a szavartok a földrajzi távolság növekedésével kisodródnak a kazárok érdekszférájából, a Dnyeperen túli területeken önállósulhatnak – Álmos fejedelemmé választásának magyar hagyománya utalhat is ilyen irányú törekvésre185 –, így veszélyeztethették volna az addigi ottani esetleges kazár érdekeltségeket. Az összetett steppei patrónus–kliens-rendszerben ugyanis épp az volt az egyik potenciális feszültségforrás, hogy a később csatalakozott, de katonailag erősebb, ezért magasabb státuszba kerülő kliensek igyekeztek kiterjeszteni saját adóztató tevékenységüket a patrónus korábban alávetett, gyengébb klienseire is, a maguk számára kisajátítva ezzel az addig a birodalmi központnak járó adókat.186 Ugyancsak fennállhatott annak a veszélye is, hogy a szavartokat már a földrajzilag jóval közelebb fekvő bolgárok vagy bizánciak használják fel saját céljaikra; amint az sem zárható ki, hogy a kagán és környezete tartott attól, hogy a megosztott szavartok a kazár belháborúban akár a kormányzattal szemben fellépő kavarokhoz csatlakozhatnak. A helyzet rendezése szempontjából logikus lépés lehetett tehát, hogy a kazár kagán magához hívatta korábbi kliensét, Leved(i)t. Az, hogy a látogatás célja eleve az lett volna, hogy egy kész forgatókönyv szerint a kagán azonnal ki is nevezze a szavartok fejedelmének Leved(i)t,187 vagy az adott helyzetre vonatkozó politikai megoldás kidolgozásában látták szükségesnek a tapasztalt, befolyásos régi kliens meghívását, nem derül ki egyértelműen a DAI szövegéből. A kagán javaslata az előbbi lehetőség irányába mutat, az azonban, hogy Leved(i) ezt nem csak visz szautasíthatta, de végső soron az általa javasolt személyek közül került ki az új kapcsolatai. Esettanulmány az Erdélyi Fejedelemség és az Oszmán Birodalom viszonyának történetéhez (2. rész). Századok 147. (2013) 949. 185 Anonymus, Gesta Hungarorum 5–6. 186 Az oroszok és az ojrátok közötti egyik fő feszültségforrás épp az volt, hogy az ojrátok és az oroszok is igyekeztek megadóztatni egymás korábban alávetett alattvalóit. Vö. Fred W. Bergholz: The Partition of the Steppe. The Struggle of the Russians, Manchus, and ZungharMongols for Empire in Central Asia, 1619–1758. A Study in Power Politics. New York 1993. 56–57.; Khodarkovsky, M.: Where Two Worlds Met i. m. 78–79.; Maksimov, K. N.: Kalmykia i. m. 42. 187 Amint azt a későbbi, Arany Hordabeli példák alapján Zimonyi I.: Muszlim források i. m. 106. felvetette.
