Századok – 2018
2018 / 5. szám - HADÜGYI FORRADALOM – FISKÁLIS ÁLLAM – FISKÁLIS-KATONAI ÁLLAM EURÓPÁBAN A 16–18. SZÁZADBAN - Ágoston Gábor: Oszmán hadügyi változások a 16–18. században
ÁGOSTON GÁBOR 969 Az, hogy janicsárújoncok száma 1520 és 1582 között 2668 főről 9396 főre emelkedve több mint megháromszorozódott, arra enged következtetni, hogy ebben az időszakban a janicsárok fő utánpótlási bázisát még a janicsárújoncok jelentették, szemben a későbbiekkel, amikor egyre több rája, azaz adófizető alattvaló került be a hajdani elit gyalogos alakulat soraiba.21 A janicsárok létszámában bekövetkezett emelkedés ugyanakkor egy általánosabb tendenciát szemléltet, hisz az udvari lovasok száma éppúgy megkétszereződött 1530 és 1582 között, mint a janicsároké. A portai zsoldosok és kivált a janicsárok létszámának emelkedését Szulejmán uralkodása alatt több tényező is kényszerítette. A modernizált európai várak ellen indított, elhúzódó ostromokhoz – Málta 1565-ben 66 nap, Gyula és Szigetvár 1566-ban 63 és 66 nap, Nicosia 1570-ben 46 nap, valamint Famagusta 1571-ben 74 nap – ugyanis a korábbinál sokkal több janicsárra volt szükség. A meghódított várakba és az újonnan kialakított végvidéki tartományokba – Bagdad (1534), Erzurum (1535), Buda (1541), Baszra (1546) és Temesvár (1552) – is egyre több katonát kellett küldeni. Bár e várak őrségének zöme nem portai zsoldos volt, hanem „helyi” katona, akiket a tartományi kincstáraknak kellett (volna) fizetniük, a stratégiailag fontos várakba szép számmal kerültek portai zsoldosok, elsősorban janicsárok. 1547-ben az akkor 12 131 janicsárból 4648 fő szolgált a végvárakban. Az, hogy ezek majdnem fele (2282 fő) a magyarországi várakban teljesített szolgálatot, az itteni végvidék jelentőségét mutatja.22 Budán 1563–64-ben 1556 portai janicsár szolgált, de 1569-ben már csak 945 janicsár volt a magyarországi tartomány központjában és az 1570-es években – egy kivétellel – 900 fő, az 1580-as években pedig 800 fő körül volt számuk.23 A keleti végekre is szép számmal kerültek portai janicsárok. Bagdadban 1549 nyarán, amikor a kincstár összesen 12 822 janicsárnak fizetett zsoldot, 1440 janicsár szolgált.24 A létszámemelkedéseknek belpolitikai magyarázatai is voltak, amik közül a Szulejmán fiai között az utódlásért folytatott harcok voltak a legfontosabbak. Az a herceg ugyanis, aki nem tudta megszerezni a szultán és a portai csapatok támogatását, ezrével fogadott fel napi zsoldosokat az adózó pórnép és az irreguláris kóbor-katonák (levend ) közül, azt ígérve nekik, hogy ha trónra kerül, besorozza őket az elit portai zsoldosok közé. Ez azért is vonzó volt ezeknek a rája-státuszú 21 Mindezekre részletesebben lásd Ágoston, G.: Firearms and Military i. m. 81–120., különösen: 107–120. 22 Az adatokra és a magyarázatra lásd Ágoston, G.: Firearms and Military Adaptation i. m. 114. 23 BOA KK.d. 1866, p. 48. Az 1570-es 1580-as évek adatait lásd Ágoston Gábor: A hódítás ára. A magyarországi török végvárak őrsége, fenntartási terhei és a tartomány pénzügyi helyzete. Hadtörténelmi Közlemények 111. (1998) 2. sz. 360–361. és Hegyi K.: A török hódoltság várai i. m. 144. 24 BOA MAD.d. 12872, pp. 161. 379. A létszámok ingadoztak: 1549 telén és 1550 januárjában a kincstár már csak a 12 285 janicsárt fizetett. Lásd uo. 333.
