Századok – 2018
2018 / 5. szám - HADÜGYI FORRADALOM – FISKÁLIS ÁLLAM – FISKÁLIS-KATONAI ÁLLAM EURÓPÁBAN A 16–18. SZÁZADBAN - B. Szabó János: A félreértett „hadügyi forradalom”. Egy hadtörténeti eredetű globális világmagyarázat terjedésének dinamikája
B. SZABÓ JÁNOS 959 küzdelem tanulságai és hatásai rövid időn belül forradalmasították szinte az egész nyugat-európai lovassági harcászatot.87 Összességében azonban az egész térség, így az 16–18. századi Európa történelmében kulcsszerepet játszó dunai Habsburg Monarchia88 – s ezzel együtt az Erdélyi Fejedelemség 89 – hadügyeivel kapcsolat ban is még óriási adósságok vannak. 90 Ahogy az orosz hadtörténet specialistája, Brian Davies nemrégiben megfogalmazta, a jelenség mögött fellelhető nyelvi és kulturális szakadék még ma, közel három évtizeddel a vasfüggöny lebontása után is élő probléma: „a közép-keleteurópai tudósok gazdag szakirodalmat alkottak Kelet-Európa hadtörténetéről – a lengyel és a német történészek különösen termékenyek voltak –, de egészen a közelmúltig ezek közül kevés munkát fordítottak le angol nyelvre. Így azután az angolszász olvasóközönség számára kevéssé ismert, hogy mennyiben különböznek az erőforrások háborús mozgósításának lehetséges módjai, illetve a háború hatásai az államra és a társadalomra Kelet- és Nyugat-Európában. Emiatt pedig számos félreértés gyökeresedett meg.” 91 87 Gusztáv Adolf sokat emlegetett lovassági reformjai valójában nehezen értelmezhetőek, ha nem tudjuk, hogy a svédeknek korábban épp az igen gyors és ütőképes, de alapvetően hidegfegyvereket használó lengyel lovasság és a rendkívül tűzerős lengyel gyalogság ellen kellett harcolnia. 88 Bagi Zoltán Péter: A császári–királyi mezei hadsereg a tizenöt éves háborúban. Hadszervezet, érdekérvényesítés, reformkísérletek. Bp. 2011. 357–366. 89 Vö. Peter H. Wilson: Europe’s Tragedy. A New History of the Thirty Years War. Penguin 2010. 78–79. 90 Paradox módon az osztrák hadtörténetírás a 20. században önként visszavonult a birodalmi örökség gondozásától, s nem sok kísérletet láthatunk a Parker-tézisekhez való kapcsolódáshoz. Ritka kivételként lásd Andrea Pühringer: Die Entwicklung des Militärs und die militärische Re volution in der Habsburgermonarchie. In: Die Schlacht von Mogersdorf/St. Gotthard und der Friede von Eisenburg/Vasvár 1664. Rahmenbedingungen, Akteure, Auswirkungen und Rezeption eines europäischen Ereignisses. Hrsg. Karin Sperl – Martin Scheutz – Arno Strohmeyer. (Burgenländische Forschungen Band 108.) Eisenstadt 2016. 63. Így a dunai Habsburg Monarchia jelentőségére a kora újkori Európa hadügyi fejlődésében nemrégiben épp magyar kutatók hívták fel ismételten a figyelmet. Lásd Gábor Ágoston: Empires and warfare in East-Central Europe, 1550–1750. The Ottoman–Habsburg rivalry and military transformation. In: Tallett, F. – Trim D. J. B.: European Warfare i. m. 110–134.; Géza Pálffy: Defense System in Hungary Against the Ottomans in the Sixteenth Century. A Catalyst of Military Development in Central Europe. In: Warfare in Eastern Europe, 1500–1800. Ed. Brian J. Davies. (History of Warfare, 72.) Leiden–Boston 2012. 35–61. 91 Davies, B. : Warfare in Eastern Europe i. m. 1. (Saját fordítás – B. Sz. J.)
