Századok – 2018
2018 / 4. szám - TÖRTÉNETI IRODALOM - József Pap: Parliamentary Representatives and Parliamentary Representation in Hungary (1848–1918) (Székely Tamás)
914 TÖRTÉNETI IRODALOM helyi lakosság ellenszenvvel tekintett az állami központosításra és modernizációs tervekre. Ugyancsak az egyes régiók közti teherviselés és a visszaszármaztatott adók problémáját mutatja a két világháború közötti Jugoszláviában napirenden lévő vita, miszerint melyik országrész, illetve melyik nemzet fizeti a legtöbb adót. Demeter Gábor leszögezte, hogy az adóteher nagyságát a jövedelem határozza meg, s ahhoz kell viszonyítani az adóterhelést, majd a korabeli nemzeti szempontrendszeren felülemelkedve megállapította, miszerint a Vajdaság után Bosznia-Hercegovina egy főre jutó adója a legmagasabb a bevételekhez viszonyítva. Magától értetődően nem vállalkozhattunk a három kötet még csak vázlatos összefoglalására sem, a néhány kiragadott példával csak a kötetek gazdagságát, a folyamatok összetettségét kívántuk jelezni. Összességében elmondható: a munka abból a szempontból is jelentős, hogy a magyar szakirodalomban mindeddig hiányzott egy olyan átfogó, komparatív gazdaság- és társadalomtörténeti összefoglalás a Balkánról, amely a jelenségeket a világgazdasági trendek figyelembevételével tárgyalja. A közkézen forgó szintézisekhez képest – amelyek elsősorban a gazdasági fejlődésre koncentrálnak (mint például Michael R. Palairet vagy John R. Lampe művei), vagy pedig a modernizáció szemszögéből, esetleg egy nagyobb régió részeként vizsgálják a balkáni folyamatokat (mint Ránki György és Berend T. Iván könyvei) – Demeter Gábor nagy hangsúlyt fektetett az egyes emberek, rétegek adaptációs stratégiáira, az egyes társadalmi csoportok életminőségének változásaira, valamint a társadalmi mobilizáció lehetőségeire és formáira. Ezen belül különösképpen arra, hogy az egyes felemelkedő rétegek – többek között az újsütetű politikai mozgalmak – tagjai milyen környezetből származnak. Kiemelt jelentőséget kap az elemzésben a kérdés, hogy az egyes kormányzatok miből kívánták finanszírozni modernizációs törekvéseiket, illetve rendszerük fenntartását. Mindazonáltal a kötetek se nem könnyű, se nem optimizmust sugalmazó olvasmányok. Egyrészt figyelmet követel a sok adat, a táblázatok és ábrák tömkelege, másrészt nem egyszerű szembenézni azzal sem, hogy az adott pillanatban hasznosnak tűnő intézkedések hosszú távon meny nyi negatív hatással jártak a későbbi fejlődés szempontjából. A Balkán világgazdaságban elfoglalt helyének, valamint társadalmi arculatának történeti bemutatása, illetve ezek összevetése a különböző nagy régiók fejlődési ütemével nem sejtet optimista képet. De a szerző nem is erre törekedett. Bíró László József Pap PARLIAMENTARY REPRESENTATIVES AND PARLIAMENTARY REPRESENTATION IN HUNGARY (1848–1918) Peter Lang Edition, Frankfurt am Main 2017. 181 oldal Az utóbbi időben hazai történész körökben is egyre inkább teret nyert a közkeletű vélekedés, amely szerint „ha valami nem jelenik meg angolul, az nemzetközi értelemben olyan, mintha nem is létezne”. Ez természetesen nem jelenti azt, hogy a magyar kutatóknak ne lenne elsődleges feladata az anyanyelven történő publikálás, azt azonban igen, hogy időnként a transznacionális történetíráshoz szorosan nem kötődő témákkal is érdemes a nemzetközi közönséget megcélozni. Különösen igaz ez, ha nemzetközi mércével mérve is újszerű elméleti koncepciókat, metodológiát vagy kutatási eredményeket tudunk felmutatni. Minden bizonnyal ilyen
