Századok – 2018
2018 / 4. szám - TÖRTÉNETI IRODALOM - Demeter Gábor: A Balkán és az Oszmán Birodalom I–II–III. Társadalmi és gazdasági átalakulások a 18. század végétől a 20. század közepéig (Bíró László)
912 TÖRTÉNETI IRODALOM a balkáni kisállamok külkereskedelmi mérlege deficitessé vált. A közlekedési, kereskedelmi és árforradalom végső soron a térség agrárjellegét erősítette. A közlekedés fejlődése például hozzájárult a fogyasztás és az import növekedéséhez, s így megkezdődött a tőkekiáramlás a régióból. A helyi – iparból, mezőgazdaságból, kereskedelemből származó – erőforrások ugyanakkor nem tették lehetővé a tényleges modernizációt, így a különbségek csak nőttek a Balkán és a többi európai régió között, de a balkáni régión belül is. A szerző ezek után számba veszi a Balkán és a Nyugat-Európa közti különbségeket magyarázó modelleket, amelyek egyrészt kiegészítik egymást, másrészt ellentmondanak egymásnak. A GDP/fő érték a Balkán és Európa viszonylatában egyes szerzők szerint konvergál, mások szerint nő a GDP/fő a Balkánon, de Európához képest divergál, megint mások szerint nem is növekedés, hanem hanyatlás figyelhető meg. Kinek van igaza? – teszi fel a kérdést Demeter Gábor, majd arra jut, hogy a rendelkezésre álló adatok alapján nem lehet megnyugtatóan eldönteni. Ezt követően bemutatja matematikai statisztikai módszerekkel végzett vizsgálatait. Ezek szerint a fajlagos faktorértékek alapján a 19–20. század fordulóján Európa országai hat fejlettségüket és fejlődésük ütemét mutató csoportba oszthatóak. A „fejletlen és hanyatló” országok csoportja esetében, ahová Románia kivételével a Balkán államai és Oroszország tartoznak, nő a távolság a fejlett országoktól, de ez nem jelenti azt, hogy a többi országhoz képest is nőtt a lemaradásuk. Az 1910-es fajlagos adatok szerint a balkáni államok a mediterrán országokkal mutatnak hasonló vonásokat, de Magyarország sem volt sokkal fejlettebb. A fejlettségi mutatók jól jelzik az Európán belüli régiókat, illetve a gazdaság hatását a külpolitikára. (Az első világháború kitörésének 100. évfordulója idején – amikor az első kötet megjelent – hozzájárulva a historiográfiai vitához, különösen érdekes szempontot nyújtott a fajlagos vagy abszolút mérőszámok alapján elvégzett elemzés, amely szerint az antant országai gazdasági szempontból egy fejlett, de nem dinamikus térség, míg a központi hatalmak egy nem fejlett, de dinamikus régió részei voltak. A két csoport összeütközése ily módon az erőforrásokért folytatott küzdelemben várható volt.) A bevezető fejezetben leírtakat árnyalja a harmadik kötet záró része, amely hasonló módszerrel nyert mutatók alapján azt állapítja meg, hogy a vizsgált időszakban a balkáni államoknak nem sikerült felzárkózni, mi több, a balkáni országok Olaszországhoz és Spanyolországhoz képest is lassabban fejlődtek, fejlődésük körülbelül Portugáliáéval volt azonos ütemű. A lemaradásnak több oka volt, és nem lehet egyetlen tényezőt kiemelni, amely mindegyik ország esetében a legfőbb akadálynak számítana. Önmagában nem elégséges magyarázat például az oszmán uralom sem, mivel a Tanzimat időszaka Bulgáriában mezőgazdasági fellendülést hozott. Általánosságban azonban annyi elmondható, hogy a modernizációhoz, a gazdasági fejlesztésekhez szükséges tőkét a régió saját erőforrásaiból semmilyen módon nem volt képes előteremteni, külföldi tőkebefektetésekre szorult, ami elősegítette, hogy növekedjen a kisállamokban a külföldi befolyás. Ugyanakkor a külföldi befektetéseket gyakran inkább a politikai előnyszerzés, mintsem a gazdasági megtérülés motiválta. A balkáni országok érzékenyen reagáltak a világgazdaság változásaira. A konjunktúrákat általában az élelmiszer és a nyersanyag iránti európai kereslet idézte elő, az importban viszont az egész korszakban a késztermék dominált. Ugyancsak általánosan jellemző, hogy a balkáni államok a hiteleket általában az infrastrukturális és a hadászati fejlesztésekre fordították (nem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy a vasútépítések sok esetben a hatalmak érdekeit szolgálták), valamint a költségvetés deficitjének finanszírozására, nem pedig termelési-technológiai fejlesztésekre. A folyamatok részletes bemutatását az egyes kötetek tartalmazzák: a gazdasági elemzéseket a társadalmi hatások vázolása követi. Demeter Gábor – megítélésünk szerint – felkutatta az összes létező vonatkozó adatot (a földi halandó néha ugyan kételkedik, hogy valóban létezik-e ennyi megbízható, korabeli vagy valamilyen módon kiszámított becsült adat), ugyanakkor maga is jelezte, hogy tudatában van annak, hogy a fennmaradt korabeli statisztikák,
