Századok – 2018
2018 / 4. szám - KÖZLEMÉNYEK - Tamási Zsolt: Az 1869-es erdélyi római katolikus papi gyűlés
889 TAMÁSI ZSOLT 1869. január 20-án jóvá is hagyott. Ennek alapján 1869. május 1-jén Simor János prímás kiadott egy körlevelet,20 amelyben az egyházi és világi képviselőket kérte, hogy készítsék elő a következő kongresszus választási szabályzatát.21 Az 1870-ben elfogadott tervezet viszont olyan formában biztosította volna az önkormányzatot, amelyben a világiak nagyobb beleszólást kaptak volna az egyház kormányzati, iskolai és vagyoni dolgaiba. A püspökök és a pápa éppen ezt akarta elkerülni, így a tervezet egyik félnek se volt jó, s ugyanakkor a Fogarasy által az erdélyi Státus újjászerveződésekor megfogalmazott fenntartásokat is tovább erősítette. Az erdélyi Státus-gyűléseken ezzel párhuzamosan 1866-ban kérték a Státus jogkörének visszaállítását. Ennek hatására az Eötvös József által jegyzett 1867-es szeptemberi leirat Fogarasy Mihály megyéspüspököt a Státus-gyűlés összehívására biztatta. Erre 1868 februárjában került sor, ahol viszont az egyháziak és világiak közti hatásköri ellentétek elég erősen jelentkeztek. Megszületett ugyan egy olyan kompromisszum, amely szerint a Státus kétharmados világi többség mellett a mindenkori püspökkel, mint elnökkel egyetértésben hozhat csak döntést, viszont a hatáskörök megnyugtató szabályozására csak az 1873. május 12-re összehívott Státus-gyűlésen került sor.22 A Státus jogkörének szabályozása témánk szempontjából azért is jelentős, mert annak közgyűlési tagságában a klerikusok részéről az elnöklő püspök mellett ott találjuk a székeskáptalan 10 tagját, a 16 kerületi esperest, a püspöki líceum hittan karának 4 tagját, a szerzetesrendek tartományfőnökeit, a szebeni árvaház és minden kollégium igazgatóit, illetve a lelkipásztorkodó papság 26 képviselőjét is. 23 Gyakorlatilag minden feltétel adott volt ahhoz, hogy a Státus-gyűlésből kiemelt klerikusok részvételével bármikor egyházmegyei zsinatot is tarthasson Fogarasy Mihály. Egy ilyen megoldás viszont az egyházmegyei zsinat előkészítési munkálatait nem tehette volna lehetővé. Ez lehet az egyik magyarázat arra, hogy Fogarasy Mihály nem élt ezzel a lehetőséggel. Ugyanakkor, erdélyi megyéspüspöksége alatt – miközben ígérgette és tervezte az egyházmegyei zsinatot24 –, gyakorlatilag csak papi gyűlésekre kerített sort. 20 Ennek aláírói közt ott találjuk Fogarasy Mihály nevét is. 21 1870-ben október 26-án a kongresszus meg is nyílt Pesten, 1871-ben elfogadták a tervezetet, amit felterjesztettek az uralkodónak. A magyar kormány viszont nem foglalkozott ezzel, s így két évtizedig semmi előremozdulás sem történt. Balogh Margit – Gergely Jenő: Állam, egyházak, vallásgyakorlás Ma gyarországon, 1790–2005. Dokumentumok I. 1790–1944. Bp. 2005. 341. 22 Petres Kálmán: A kiegyezéstől az egyházpolitikai törvényekig (1867–1894). In: Az erdélyi katholicizmus multja és jelene. Dicsőszentmárton 1925. 242–253. 23 Az Erdélyi püspökmegye róm[ai] Kath[olikus] Statusnak Károlyfehérvártt 1868. február 9-én megkezdett és azon hó 15-én befejezett gyűlésének jegyzőkönyve és okmánytára. Kolozsvár 1903. 49. Erdélyi Római Katolikus Státus Levéltára, IV. 4/e, 1. doboz, 14-20. Vö. Pénzes Lóránd: A Státus újjászervezése és jelenléte az erdélyi közéletben. Keresztény Szó 20. (2009) 6. sz. 21–23.; Balogh M. – Gergely J . : Állam, egyház, vallásgyakorlás i. m. 255. 24 A papi gyűlést meghirdető 2050/1869 számú körlevelében is kifejtette, hogy kívánatos volna még 1869-ben az egyházmegyei zsinatot megtartani: „Nihil ardentius desiderabamus, quam votis nostris sed (non dubitos) etiam vestris exoptatam diocesanam synodum anno currete jam indicere, et Deo
