Századok – 2018
2018 / 4. szám - TANULMÁNYOK - Tóth Ágnes: Közösségi igények és politikai elvárások között. A Német Szövetség tevékenysége (1955–1970)
TÓTH ÁGNES 857 Az új tulajdonosok jogi értelemben való birtokba helyezése azonban sok helyütt évekig elhúzódott. Előfordult, hogy az új tulajdonos neve még bejegyzésre sem került, amikor ő már elköltözött az adott településről. Az így elhagyott házak is visszakerültek állami tulajdonba. Az elkobzott házak hasznosítását korlátozta, hogy egy központi utasítás értelmében a vagyonuktól megfosztott németek sem bérlőként, sem tulajdonosként nem kerülhettek vissza korábbi ingatlanjaikba. A helyi tanácsok azonban az összeköltöztetett családok elégedetlensége, rossz lakásviszonyai, valamint az üresen álló házak pusztulása miatt csak részben tartották be a rendeletet. Annál is inkább, mert azt tapasztalták, hogy a német bérlők a bérleti díj megfizetésén kívül a ház állagmegóvására, tatarozására is költöttek. Még akkor is, ha nem egykori tulajdonukról, hanem más falubeli német család házáról volt szó. Nyilvánvalóan abban a reményben, hogy egyszer visszakaphatják/vásárolhatják eredeti tulajdonukat. Egyes falvakban a fentebbi bizonytalanság, illetve az állandó változás következtében néhány év alatt a házingatlanvagyon katasztrofális pusztulása következett be. Ezt a folyamatot megállítandó a 4/1954. számú VKGM rendelet37 értel mében az állami tulajdonban lévő házak egy jelentős részét értékesíteni lehetett, de elővásárlási joggal rendelkezett a házat bérlő személy. A rendelet végrehajtása tehát azzal a veszéllyel járt, hogy olyan befejezett tulajdonviszonyokat teremt, amely végképp lehetetlenné teszi, hogy a németek házukat valaha is visszakaphassák/vásárolhassák. 38 Dénes György is az MDP vezetőinek 1954 végén készített feljegyzésében mindenekelőtt a lakásállomány pusztulásának nagyságát emelte ki. Hajós község „1200 lakóházából 450 (!) állami tulajdonban levő, németektől elkobzott ház van. Ebből 30 már összedőlt, a többi is erősen megrongálódott. Érthető a sváb szegényparasztok elkeseredése. Kedvezőbb a helyzet például Dorogon, ahol sok németajkú bányász házát elvették 1945–46-ban, de az utóbbi években, ha megürült a lakás, a Tanács azt a volt tulajdonosnak utalta ki, aki azonban bért kell hogy fizessen a saját, bányász-munkabéréből épített háza után. Ilyen körülmények között kívánjuk a német bányásztól, hogy lelkesen termelje a szenet és a német paraszttól, hogy több mezőgazdasági terméket adjon az országnak”39 – írta. Hangsúlyozta, hogy a német nemzetiség egyik döntő problémájának megoldása 37 A város- és községgazdálkodási miniszter rendelete az állami tulajdonban lévő házingatlanok és üres beltelkek (házhelyek) értékesítésének szabályozásáról. Magyar Közlöny, 1954. november 4. 621–624. 38 Szentlászlón az egykori német tulajdonos megjavíttatta más által lakott elkobzott korábbi házát, hogy addig is, amíg visszavásárolhatja, megóvja a pusztulástól. MDP Szigetvári Járási VB jelentése. Szigetvár, 1955. okt. 27. MNL OL M-KS 91. cs. 83. ő. e. 39 Dénes György feljegyzése a magyarországi német dolgozók lakóház-problémájáról. Bp., 1954. dec. 1. MNL OL 276. f. 91. cs. 83. ő. e. és Pártállam és nemzetiségek i.m. 100–104.
