Századok – 2018
2018 / 4. szám - TANULMÁNYOK - Tóth Ágnes: Közösségi igények és politikai elvárások között. A Német Szövetség tevékenysége (1955–1970)
TÓTH ÁGNES 845 A főtitkárt hasonló értetlenséggel és ellenállással fogadták Baranya megyében is. Bár ott a megyei vezetés hozzájárult ahhoz, hogy a Szövetség 1957. május 20-án Szentlászlón nemzetiségi napot szervezzen, ezt a helyi vb. titkár, Ságodi Lajos megtagadta. Azzal érvelt, hogy a vegyes lakosságú településen a nemzetiségi ellentétek éppen csak lecsendesedtek, s ha a helyi kultúrcsoportnak, amely tagjainak felét német nemzetiségűek alkották, megengednék, hogy német dalokat is énekeljen, az a csoport bomlásával járna. Bár azt maga is elismerte, hogy a telepesek irracionális érveléssel – nevezetesen ha a svábok sem teljesítenék adó- és beszolgáltatási kötelezettségeiket, nekik sem lenne ebből problémájuk – igyekeznek gazdasági nehézségeiket nemzetiségi problémává transzformálni, kitartott a nemzetiségi nap elutasítása mellett. Azt hangsúlyozta, hogy nem lenne helyes, „hogy ha most a svábság számára kulturális igényekkel lépnénk fel. Nagy a beolvadás, a sváb kultúrát senki sem kéri, nem igényli”.11 Wild a vb. titkár állítását egyrészt kétségbe vonta, másrészt a néme tek passzivitását félelmükkel magyarázta, amit Auth András iskolaigazgató is alátámasztott. Ságodit azonban nem sikerült meggyőzni, jobb belátásra csak a megyei vezetőktől kapott utasítás bírta, és az a változtatás, hogy a rendezvényt a magyar– német barátság napjának nevezték, s ennek megfelelő tartalommal szervezték meg. 12 A fentiekből nem a megyei, valamint helyi párt- és tanácsi apparátusnak a németek legalapvetőbb kulturális igényeit elutasító magatartása, hanem az elutasítás erőssége a meglepő. Az a tény, hogy hatékonyan tudta fékezni a pártvezetés által meghirdetett törekvést, több kérdést is fölvet. Egyrészt: az alsóbb szintű (köz) igazgatás viselkedése mennyiben saját törekvésének kifejeződése, s mennyiben a pártvezetés és a közte meglévő szereposztás tükrözője? Bár a különböző szintű apparátusoknak a pártállam centralizált fölépítése mellett is volt mozgástere, a központi hatalom deklarált céljainak ilyen mértékű kijátszását, végrehajtásának meghiúsítását azonban az állami- és pártvezetés elnéző magatartása, hallgatólagos támogatása nélkül nem tudta volna megtenni. Ebből az is következik, hogy 11 Wild Frigyes jelentése a Baranya megyei Szentlászló községben folytatott megbeszélésről. Bp., 1956. máj. 8. MNL OL XXVIII-I-1 24. d. 12 Uo. Wild beszámolója szerint a Pápai Járási Tanácson Horváth Ottóné a Bakonyjákóra tervezett nemzetiségi nagygyűlés kapcsán fejtette ki „viszolygását, s megtagadta a segítséget”. A község tanácselnöke szintén nem fogadta nagy örömmel a Szövetség javaslatát. Az iskolaigazgató is azzal érvelt, hogy Bakonyjákón „igen nehéz a helyzet, legjobb lenne, ha nem piszkálnánk a dolgot. A németek mellé 33 helyről telepítettek ide embereket [...]. Különösen a vagyonjogi kérdések miatt vannak ellentétek a lakosság között. Kulturális téren minden pang. Még senkinek se sikerült egy együttest összehozni itt”. – Wild Frigyes és Endrődi Lajosné följegyzése vidéki kiszállásáról. Bp., 1956. ápr. 15., ápr. 20. MNL OL XXVIII-I-1. 24. d.; „Somogydöröcskén ugyancsak fölkerestük a községi tanács elnöknőjét, aki saját és mások véleménye szerint is fázik a német kérdéstől. Következetesen lesvábozza őket, mondván, hogy a németek gazdasági problémái megoldhatatlanok – a beszélgetésre egyelőre nincs lehetőség a községben, talán majd augusztus végén.” Endrődi Lajosné följegyzése Somogy megyei látogatásáról. Bp., 1957. júl. 19. MNL OL XXVIII-I-1 24. d.
