Századok – 2018
2018 / 4. szám - TANULMÁNYOK - Fejérdy András: Bánáss László veszprémi püspök az egyház és állam közötti megegyezésért (1944–1949)
FEJÉRDY ANDRÁS 825 kifejezésre jutott.”49 A veszprémi püspök közben tovább folytatta tárgyalásait a kormánnyal és a pártok vezetőivel, és a püspöki kar március 27-i ülésén arról számolt be, hogy a politika kész a kérdés napirendre vételét elhalasztani.50 A kormány – a hitoktatás fakultatívvá tételének szándékával szemben kialakult országos ellenállás mellett – végül azzal az indoklással ejtette a fakultatív hitoktatás kérdését, hogy majd az esetleges konkordátum tárgyalásakor visszatérnek rá. 51 Lojalitás és elhatárolódás között A fakultatív hitoktatás bevezetésének feladása és a március 11-i pártközi értekezlet határozatainak elvetése nem Bánáss tárgyalásainak, még csak nem is kizárólag az országos tiltakozásnak volt köszönhető, hanem a kommunista párt egyházpolitikájában beálló taktikai váltásnak. Miután az egyház befolyásának csökkentését célzó lépést nem sikerült gond nélkül megvalósítani, a közeledő országgyűlési választások miatt a még mindig túlnyomó részt vallásos lakosság minél szélesebb rétegeinek megnyerése lett a prioritás. Ezt a célt szolgálta az 1947 késő tavaszán az állam és egyház viszonyában beállott szélcsend: a püspöki karral szembeni sajtótámadások enyhülése és a kommunista párt egyházzal szembeni barátságos magatartásának hangsúlyozása. A választási kampányban így fontos szerepet kapott például annak hangsúlyozása, hogy a kommunista párt mekkora szerepet játszott a harangok és templomok helyreállításában. 52 Bánáss az egyházpolitikában bekövetkezett változást azonban nem csupán átmeneti taktikai manőverként értékelte, hanem a párbeszédre nyitott politikai elképzeléseinek igazolását látta bennük: legalább részben saját tárgyalásai sikereként tekintett a március 11-i pártközi értekezlet határozatainak elvetésére, valamint a közhangulatban, sajtóban jelentkező békülékenyebb hangnemre. Ezért a továbbiakban – jóllehet változatlanul óvakodott attól, hogy nyíltan szembeforduljon a püspöki kar határozataival és megbontsa annak egységét – mindinkább igyekezett elhatárolódni a püspöki kar Mindszentyt támogató vonalától. Erre az elhatárolódásra utal például mind passzívabb viselkedése a püspökkari 49 Uo. 50 A magyar katolikus püspökkari tanácskozások i. m. 268. 51 Gergely J.: A katolikus egyház i. m. 55. A fakultatív vallásoktatás kérdéséről, az országos ellenállásról lásd még Balogh M.: Fakultatív hitoktatás i. m. 116–119.; Balogh S.: A fakultatív vallásoktatás i. m. 916–923.; Mindszenty József: Emlékirataim. Bp. 1989. 170–178.; Salacz Gábor: A Magyar Katolikus Egyház tizenhét esztendeje (1948–1964). (Dissertationes Hungaricae ex historia Ecclesiae 9.) München 1988. 10–11. 52 Mindszenty J.: Emlékirataim i. m. 181. Lásd még Levelezés templomok újjáépítéséről, harangok beszerzéséről, egyházközségek támogatásáról (1946. nov.–dec.). PSzL I. 274. f. 7/245. ő. e.
