Századok – 2018
2018 / 4. szám - TANULMÁNYOK - Fejérdy András: Bánáss László veszprémi püspök az egyház és állam közötti megegyezésért (1944–1949)
BÁNÁSS LÁSZLÓ VESZPRÉMI PÜSPÖK AZ EGYHÁZ ÉS AZ ÁLLAM KÖZÖTTI MEGEGYEZÉSÉRT 816 a rendezetlen kérdések jogi szabályozását. Jóllehet egy-két esetben beadványai eredményesek voltak, a kommunista párt egyházellenes taktikájában fontos szerepet játszó birtokpolitikában lényeges változtatást neki sem sikerült elérnie. A prímás kinevezésének kérdése A földbirtokrendelet kiadását követően a nuncius kiutasítása mellett Serédi hercegprímás váratlanul bekövetkezett halála volt az az esemény, amely a kommunisták számára megcsillantotta annak reményét, hogy az új esztergomi érsek kinevezése kapcsán beleszólhatnak a magyarországi egyház jövőjét meghatározó döntésbe. A kormánynak ugyanis egy a Vatikánnal 1927-ben kötött – a konkordátumnál alacsonyabb szintű – megállapodás (intesa semplice ) biztosította a jelölés jogát. 20 Éppen ezzel számolva, a püspöki kar az esztergomi szék megüresedését követő 1945. május 24-i konferenciáján úgy határozott, hogy az egyházat ért sérelmeket követően a Rómának küldött jelentésben nem érinti az üres püspöki székek betöltésének kérdését: „Ha a kormány akar valamit, próbálja helyreállítani a viszonyt az Apostoli Szentszékkel, és mutasson készséget az egyház ellen elkövetett igazságtalanságok reparálására. Az üresedésben lévő püspöki székek, különösen a hercegprímásénak a betöltése égetően sürgős volna, mégis nem volna-e jó arra kérni az Apostoli Szentszéket, hogy legyen türelemmel, míg a helyzet némileg tisztul, mert valóságos kálváriajárással kezdhetné csak az új hercegprímás a működését.” 21 A kormány mindenesetre 1945. május 25-i ülésén összeállította saját jelöltlistáját. Teleki Géza, vallás- és közoktatásügyi miniszter a következő sorrendben sorolta fel az előterjeszthető három jelölthelyre szóba jöhető személyeket: Bánáss László, Márton Áron, Grősz József, Czapik Gyula és Mindszenty József. Miután azonban Vörös János honvédelmi miniszter a harmadik helyre Kelemen Krizosztom pannonhalmi főapátot javasolta, néhány hozzászólás után a következőképpen alakult a felterjesztendők háromfős listája: Bánáss László, Márton 20 A dokumentum szövegét és megszületésének körülményeit lásd Csizmadia Andor: A magyar állam és az egyházak jogi kapcsolatainak kialakulása és gyakorlata a Horthy-korszakban. Bp. 1966. 301–309. A megállapodás szövegének fogalmazványát lásd Johan Ickx: A pápai Államtitkárság Második Szekciójának Történeti Levéltárában őrzött dokumentumok jelentősége a magyar egyháztörténetírás számára. In: Magyarország és a Szentszék i. m. 53–59. 21 A magyar katolikus püspökkari tanácskozások i. m. 77. Czapiktól később Rákosi úgy értesült, hogy a püspöki kar mégis felterjesztette jelöltjeit: „Czapik később, jóval Mindszenty letartóztatása után, amikor ő volt a rangidős érsek és a magyar katolikus egyház vezetője, elmondotta, hogy a hercegprímás halála után ők a pápának három jelöltet terjeszettek elő, akik közül az egyik Mindszenty volt. (Bánásst is jelölték.) Mikor hírét vették, hogy a pápa Mindszentyt választotta, azonnal megértették belőle, hogy a hivatalos katolikus egyház ellenséges magatartást tanúsít a fiatal demokráciával szemben. (Egyébként mi is így értékeltük.)” Rákosi Mátyás: Visszaemlékezések 1940–1956. I–II. Bp. 1997. 201–202.
