Századok – 2018
2018 / 4. szám - TANULMÁNYOK - Fejérdy András: Bánáss László veszprémi püspök az egyház és állam közötti megegyezésért (1944–1949)
809 Fejérdy András BÁNÁSS LÁSZLÓ VESZPRÉMI PÜSPÖK AZ EGYHÁZ ÉS AZ ÁLLAM KÖZÖTTI MEGEGYEZÉSÉRT 19441949 A korabeli kommunista propaganda és ennek nyomán a későbbi marxista történetírás mindvégig azt hangsúlyozta, hogy a magyar katolikus püspöki karban 1945-től kezdve komoly ellentétek voltak. A főpásztorok közötti véleménykülönbségeket felnagyítva és szítva a baloldali sajtó ezzel is a püspöki kar megosztásán és egy az államtól függő egyházi hierarchia létrehozásán munkálkodott. A kommunista párt vezetése ilyen irányú törekvéseiben központi szerepet szánt Bánáss Lászlónak, a későbbi veszprémi püspöknek, akivel 1944 őszén mint debreceni plébánossal kerültek személyes kapcsolatba. A következőkben Bánáss László életének utolsó, 1944–1949 közötti szakaszát vizsgálva, példáján keresztül azt kívánjuk bemutatni, miképpen törekedett a kormányzat a modus vivendi mellett álló főpásztorokat saját céljai érdekében felhasználni, és mennyiben volt sikeres a püspöki kar egységének megbontására tett kísérlet. Pozsonytól Debrecenig Az 1888. október 14-én született Bánáss László tapasztalatokban igen gazdag életutat tudhatott maga mögött, amikor az 1944 késő őszén egy időre országos jelentőségűvé váló Debrecen plébánosa lett. Születésekor hivatásos katonatiszt édesapja a pozsonyi ezredben szolgált, és a család az első években a szlovák–magyar–német nyelvű felvidéki városban élt. Amikor a katonatiszt apát Budapestre vezényelték, a hatgyermekes család is követte, így Bánáss a Pozsonyban kezdett, majd rövid időre Nagyszombatban folytatott gimnáziumi tanulmányait a budapesti piaristáknál fejezte be. A gyermekkorától papnak készülő Bánáss érettségi után a nagyváradi egyházmegye növendékeként Innsbruckban tanult teológiát és közben onnan járt át a müncheni zeneakadémiára, majd Rómában szerzett jogi doktorátust. Amikor 1912. augusztus 27-én Nagyváradon pappá szentelték, a római szentszéki diplomata-főiskola hallgatója volt, ahol a későbbi pápa, Eugenio Pacelli is tanárai közé tartozott. A müncheni konzervatóriumban kezdett zenetudományi tanulmányait végül Budapesten fejezte be, és az első világháborút követően zenei disszertációját Belgiumban megvédve Románia első zenetudományi doktora lett. Az első világháborúban tábori lelkészként szolgált, majd rövid káplánkodás után, 1923-tól tizennégy éven át a nagyváradi orsolyita apácák lelkésze, valamint
