Századok – 2018
2018 / 4. szám - TANULMÁNYOK - H. Németh István: Állam és városok – A szakszerűsödés felé vezető első lépések a városi igazgatásban, 1670–1733
ÁLLAM ÉS VÁROSOK – A SZAKSZERŰSÖDÉS FELÉ VEZETŐ ELSŐ LÉPÉSEK 796 szemben.104 Más városokban is hasonló rendszer alakulhatott ki, amit az is jelez, hogy a királyi biztosok a gazdasági jellegű tisztségek betöltésénél (kamarás, ispotálygondnok, árvaszéki felügyelő, vásárbíró, hegymester) leginkább a katolikusok és az evangélikusok egyenlő számára törekedtek. Több esetben igyekeztek két kamarást tartani, vagy a kamarás és az alkamarás közötti felekezeti paritást fenntartani. 105 A soproni tisztújításra kirendelt biztos mellett mások szó szerint végrehajtották az uralkodói parancsot, és leváltották az evangélikus kamarást (mint Körmöcbányán), vagy igyekeztek háttérbe szorítani azzal, hogy hatáskörét megbízhatóbb személyekre ruházták át. Ez történt Selmecbányán, ahol a kamarás hatáskörét nyirbálták meg azzal, hogy a vásárbíró mellett két katolikus ellenőr felügyelte a bevételeket. 106 A kirendelt királyi biztosok számára a kamarások kulcspozícióban voltak. Az információk megszerzése a biztosok számára elsőrendű feladat volt, melyet a nekik kiadott utasítás kifejezetten előírt.107 Igaz, az instrukciók indoklása szerint erre azért volt szükség, hogy a szenátus és a külső tanács közötti ellentéteket megszüntessék, és a városokban béke honoljon.108 A gyakorlati tapasztalat azonban azt mutatja, hogy főként az első években a biztosok a városokba általában kevés vagy semmilyen információval érkeztek, amíg a sorozatos ellenőrzések ki nem alakították azt a gyakorlatot, hogy az előző jelentésekből fel tudtak készülni. 109 Ennek következtében ők leginkább csak a szokásos módon juthattak információkhoz a városról: a tanácsot kérdezték meg, akik kötelesek voltak válaszolni neki, de persze saját magukat nem feketítették be a kamara emberénél. A biztos maga nézte át a városi jegyzőkönyveket, vizsgálta meg az ügyvitelt és legfőképpen a számadáskönyveket.110 A biztossal együttműködő kamarás tehát egyértelműen fontos volt az államigazgatás számára még akkor is, ha esetleg nem katolikus, hanem evangélikus volt. A kamarások fontossága megmutatkozik abban is, hogy a lojális, együttműködő, szakképzett evangélikus kamarásokat általában meghagyták tisztükben.111 A legtöbb városban ezt az együttműködést figyelhetjük meg a király küldöttével kapcsolatban. Előfordult persze, hogy a biztos azért nem tudta felülvizsgálni a számadásokat, mert azok nem is léteztek. Ám az igazi 104 MNL GyMSMLt SL Kammerrechnungen IV/1009. 92–150. kötet. 105 Modor: MNL OL E 34 pag. 14–25., Pozsony: uo. pag. 502-506., Ruszt: uo. pag. 177–183. 106 Körmöcbányára lásd MNL OL E 41 1696 Nr. 39., Selmecbányára: MNL OL E 34 pag. 1–13. 107 MNL OL Kincstári levéltárak, Magyar Kamara Archivuma, Jogbiztosító és kiemelt fontosságú iratok E 136 Diversae instructiones, Irregestrata 12. t. 1695. ápr. 18. Lásd erre jó példaként Johann Franck kamarai tanácsos jelentését Modor tisztújításáról. MNL OL E 34 pag. 14–25. Modor, 1691. jan. 5. 108 MMBB, Spisy Fasc. 286. Nr. 41., Fasc. 261. Nr. 74., AMK Schw. Nr. 9277., 9332., 9405., 9475., 11008. 109 MNL OL E 34 pag. 59–65. 110 H. Németh I.: A bezárkózó polgároktól i. m. 111 A besztercebányai Johann Nigriny esetében ezt az eljárást figyelhetjük meg. MNL OL E 34 pag. 78–81.
