Századok – 2018
2018 / 4. szám - TANULMÁNYOK - H. Németh István: Állam és városok – A szakszerűsödés felé vezető első lépések a városi igazgatásban, 1670–1733
ÁLLAM ÉS VÁROSOK – A SZAKSZERŰSÖDÉS FELÉ VEZETŐ ELSŐ LÉPÉSEK 790 Weber volt, aki korábban Wesselényi Ferenc nádor orvosaként feltehetően kompromittálódott a kamara szemében.71 Weber esete követőkre talált. A 18. század legelején tanácsossá vált városi tisztviselők esetében jóval nagyobb arányban találkozunk konvertáltakkal, akiknek szülei evangélikusok, sőt, nem egyszer evangélikus lelkészek voltak. Rokoni kapcsolataik városuk evangélikus elitjébe ágyazta be őket, de a korábbi jelentős befolyással rendelkező családok tagjai közül sok esetben egyedül az áttértek jutottak fontos városi tisztséghez. Ők hagyományaikat tekintve kiváló szakértelemmel bírtak, egyben rokoni kapcsolataikat tekintve bizton tekinthetjük őket a városi elit polgárság tagjainak. A kialakult várospolitikai helyzet sok család számára hosszútávon a kiemelkedés lehetőségét nyújtotta. Szemtanúi lehetünk olyan karriereknek, amikor az apa tanulatlan kézművesként az első katolikusok között jutott be a városi tanácsba, majd felismerve az állam által elvárt igényeket egyetemre járatta fiait, akik állami hivatalnokokkal, illetve a városvezető elit családjaival kerültek rokonságba. Ők szakképzett katolikusként immáron joggal foglalhatták el a legfontosabb városi tisztségeket. Az így kialakult katolikus elit rokonsági hálójával és házbirtokaival is beilleszkedett a városi elitbe, akik általában a város belső utcáiban vásároltak házat, és lehetőleg minél közelebb a főtérhez, ahol a városháza is elhelyezkedett. 72 Városi szakhivatalnokok állami szolgálatban A szabad királyi városok közigazgatásának legszakszerűbb képviselője a késő középkortól kezdve a városi jegyző volt. Tisztsége alapvetően azon a szakszerűségen alapult, amelyet iskolázottsága révén szerzett meg, és ismeretei a városi közigazgatás minden területére kiterjedtek. Miután a kora újkorra a városokban strukturált városi írásbeliség és közigazgatási gyakorlat alakult ki, a jegyző a városi kancellária vezetőjeként kulcspozíciót töltött be. A városi jegyzőkönyvek vezetőjeként állandó résztvevője volt a belső tanács üléseinek, a városi joggyakorlatban, a városi gazdálkodásban és az adószedésben pedig tiszténél fogva nagy betekintéssel bírt. Miután a városi kancellária hiteleshelyi funkciókkal is bírt, a jegyző a városi birtokviszonyok legjobb ismerője volt.73 A jegyző személye oly fontos volt, 71 Bubryák Orsolya: Egy polgári mecénás a 17. században. Weber János eperjesi főbíró (1612–1684). Ars Hungarica 31. (2003) 225–280.; G. Etényi Nóra: Államelmélet, politika és pamfletek a 17. századi Európában. Aetas 17. (2002) 15–35.; Emil Hargittay: Zur Geschichte der deutschen Literatur in Un garn: Johann Weber (1612–1684). Berliner Beiträge zur Hungarologie 6. (1994) 77–93.; Hargittay Emil: Gloria, fama, literatura. Bp. 2001. 82–96. 72 H. Németh I.: Az állam szolgái i. m.; H. Németh, I. : Venerable Senators i. m. 73 Judit Majorossy – Károly Goda: Städtische Selbstverwaltung und Schriftproduktion im spätmittelal terlichen Königreich Ungarn. Eine Quellenkunde für Ödenburg und Preßburg. Pro civitate Austriae. Informationen zur Stadtgeschichtsforschung in Österreich 13. (2008) 62–100.
