Századok – 2018
2018 / 4. szám - TANULMÁNYOK - H. Németh István: Állam és városok – A szakszerűsödés felé vezető első lépések a városi igazgatásban, 1670–1733
H. NÉMETH ISTVÁN 779 hasonló eredményre juthatunk. A város fizetőképességének fenntartása érdekében a tanács folyamatosan arra kényszerült, hogy újabb és újabb hiteleket vegyen fel, hiszen ezek nélkül nem lehetett volna fenntartani a város működését, valamint az adók fizetését. A tendencia jól látszik: a kezdeti nehézségeket követően a Rákócziszabadságharc volt olyan hatással a városi gazdálkodásra, hogy a fizetőképességét csak a sorozatosan felvett kölcsönökkel tudta fenntartani. 29 Király és városai: a fennhatóság változásai A szabad királyi városok feletti fennhatóság kérdése a városok feletti autoritás egyik kulcskérdése, amit a kortársak – rendi-jogi szemléletük miatt is – kiemelten kezeltek. A központosított várospolitika kezdeti lépéseit úgy lehet felfedezni, ha lehetőségeinkhez mérten bemutatjuk a király és a városok közötti jogi kapcsolatokat. A kérdés eldöntése nem egyszerű, hiszen a szabad királyi városok az uralkodónak censussal, azaz földbérrel tartoztak, de 1526 után a rendi országgyűlés ki nem zárható tagjaivá is váltak, így egyben a többi rendhez hasonló jogokkal bíró entitások. A 16–17. században a városok mindössze a mohácsi ütközetet követő években maradtak távol egy-egy országgyűléstől, a század közepétől már fel sem merült egyetlen városi tanácsban sem, hogy követeit ne küldje el a diétára, mivel jelenlétét már mindegyik város fontosnak tartotta, rendi jogaik sérelmének tekintették volna, ha eltekintenek meghívásuktól. Ez is arra mutat, hogy a 16. század közepétől valóban megszilárdult a városok országrendisége, azaz a rendiség önálló tagjaiként tekintettek rájuk. Lackner Kristóf, Sopron város tudós polgármestere ezt így fogalmazta meg az általa alapított Tudós Társaság gyűlése előtt. „Annyi dicsőség és tisztesség származik minden sopronira abból, hogy szabad városban látta meg a napvilágot, és hogy a királyi korona védelme alatt él, hogy csakis a hitvány ember nem tartja ezt nagyra, és nem büszkélkedik vele. A szabadság ugyanis felbecsülhetetlen érték.”30 Lackner szavai egyben rámutatnak arra, hogy a szabad királyi városok és a központi kormányzat közötti jogi vita ekkor (1622-ben) már megkezdődött. A 16–17. század fordulóján a kamarai szervek az osztrák tartományokban használt Kammergut-elvét kezdték el alkalmazni a magyarországi városok esetében is. Ennek részben gazdasági, részben pedig politikai, a rekatolizációt szolgáló céljai voltak. Miután az osztrák városok a Kammerguthoz tartoztak, azaz az uralkodó által közvetlenül felhasználható jövedelemforrások voltak, ezért a magyarországi városok esetében is egyértelműen Protocollum diversarum relationum super restaurationibus liberarum regiarum civitatum (a továbbiakban: E 34) pag. 406., 495. 29 H. Németh I.: Városok a csőd szélén i. m. 175–178. 30 Grüll Tibor: Lackner Kristóf beszéde Sopron város dicséretéről (1612). In: Lymbus. Művelődéstör téneti Tár III. Szeged 1991. 45–97., 79.
