Századok – 2018

2018 / 4. szám - TANULMÁNYOK - H. Németh István: Állam és városok – A szakszerűsödés felé vezető első lépések a városi igazgatásban, 1670–1733

H. NÉMETH ISTVÁN

775

tisztviselőktől kivegyék a hűségesküt (Eidkommissar). A biztosok szerepe a 16–17. század fordulóján, illetve kis szünetet követően a 17. század első negyedétől megváltozott, amikor elsődleges szerepük az lett, hogy befolyásolják a város tisztújítását és ellenőrizzék a várost (Wahlkommissar).12

Ezzel szemben a magyarországi szabad királyi váro

sokban a 15. századi helyzethez hasonlóan az uralkodó a – magyarországi várospolitika fordulópontját jelentő – 17. század utolsó harmadáig nem avatkozott bele a városok önkormányzatába. A Habsburg uralkodók ellen szervezett rendi felkelés leverését követően (1670–1671) a városok feletti uralkodói/állami ellenőrzés kezdett megvalósulni. Az ekkor bevezetett intézkedések az európai államokban sem voltak már ekkor ismeretlenek, de mintaként az osztrák tartományokban követett ideológia és módszerek szolgáltak, amelyeket először 1672-őt követően esetenként, majd 1690 után egységesen minden egyes szabad királyi városban bevezettek. Ekkortól kezdve minden városban megjelentek a királyi biztosok, hogy érvényt szerezzenek az uralkodói akaratnak.

13

Az állami igazgatás bevezetésének konkrét okai

A beavatkozás okai többfélék voltak. Az egyik legtöbbet vizsgált tényező az ellenreformáció, aminek az volt a célja, hogy a városok vezetésének nagy részét vagy egészét katolikussá tegyék.14

E törekvés beleillik a Habsburg kormányzat által a cseh-morva és osztrák örökös tartományokban képviselt valláspolitikába éppúgy, mint a többi európai állam által követett gyakorlatba. Az „egy állam–egy vallás” ismérve ugyanis a 17. században már elég egyöntetűen elfogadott politikai álláspont volt minden olyan államban, ahol kisebb vagy nagyobb mértékben központosított vagy abszolutista jellegű államigazgatást igyekeztek felépíteni.

15 12 Otto Brunner: Städtische Selbstregierung und neuzeitlicher Verwaltungsstaat in Österreich. Österrei

chische Zeitschrift für öffentliches Recht 6. (1955) 221–249.; Franz Baltzarek:

Die Stadtordnung des Fer

dinands I. und die städtische Autonomie im 16. Jahrhundert. In: Wien an der Schwelle der Neuzeit. Hrsg. Franz Baltzarek. Wien 1974. 31–43.; Martin Scheutz:

Kammergut und/oder eigener Stand? Landesfürstli

che Städte/Märkte und der „Zugriff“ der Gegenreformation. In: Staatsmacht und Seelenheil. Gegenreformation und Geheimprotestantismus in der Habsburgermonarchie. Hrsg. Rudolf Leeb – Susanne Claudine Pils – Thomas Winkelbauer. (Veröffentlichungen des Instituts für österreichische Geschichtsforschung 47.) Wien 2006. 309–337.; Martin Scheutz:

Compromise and Shake Hands. The Town Council, Authority and Urban Stability in Austrian small towns in the Eighteenth-century. Urban History 34. (2006) 51–63.

13 Österreichisches Staatsarchiv (a továbbiakban: ÖStA), Finanz- und Hofkammerarchiv, (a továbbiakban: FHKA) Alte Hofkammer, Hoffinanz Ungarn (a továbbiakban: AH HFU) r. N. 360. 1693. dec. fol. 365–372. 1690. dec. 15.

14 Szűcs, J.: Das Städtewesen. Vö. István H. Németh:

Európska doktrína alebo uhorská špecialita? His

torický Časopis 57. (2009) 641–658.

15 Ernst Hinrichs: Abschied vom Absolutismus. Eine Antwort auf Nicholas Henshall. In: Der Absolu

tismus i. m. 353–371.; Vierhaus, R.:

Staaten i. m. 15–38. A

Habsburg Monarchia országaiban végbement változásokról lásd Joachim Bahlcke:

Konfessionalisierung in Ostmitteleuropa. Wirkungen des religiösen Wandels im 16. und 17. Jahrhundert in Staat, Gesellschaft und Kultur. Stuttgart 1999.; Jiří Mikulec: Pobělohorská rekatolizace v Českých zemích. Praha 1992.; Jiří Mikulec:

Praga w okresie