Századok – 2018
2018 / 4. szám - TANULMÁNYOK - Kármán Gábor: II. Gusztáv Adolf és Erdély fejedelmei
KÁRMÁN GÁBOR 769 keresésének. A gyulafehérvári szerződés létrejöttéhez azonban az is kellett, hogy Lennart Torstensson személyében olyan katonai vezető kerüljön a svéd seregek élére, aki felhatalmazással rendelkezik egy szövetség megkötéséhez (de legalábbis ezt el tudja magáról hitetni). A továbbiakban is érvényesnek bizonyult ugyanis a trend, amelynek alapjai már ebben az időszakban is látszottak: a katonai helyzetet közelről ismerő generálisok (mint például 1633-ban Arnim és Thurn) sokkal nagyobb lelkesedést és elkötelezettséget mutattak egy esetleges erdélyi segélyhad bevonásával szemben, mint a politika irányítói. 166 GUSTAVUS ADOLPHUS AND THE PRINCES OF TRANSYLVANIA by Gábor Kármán SUMMARY The marriage of Gábor Bethlen seemed to open the way for Gustav II Adolf of Sweden to find a useful ally in his war against Poland-Lithuania, since the bride, Catherine of Brandenburg, was the king’s sister-in-law. Repeated invitations after 1626, however, went without response by the Transylvanian prince. A more promising situation came about in 1631–1632 when Bethlen’s successor, György I Rákóczi, eagerly sought Gustav II Adolf’s alliance – this time it was the Swedish king who put a price tag on Transylvanian intervention (both in terms of money and in strategic concerns) that was too high. Both the centralised decision-making processes of the alliance led by Sweden, and Rákóczi’s conflicts with Catherine of Brandenburg doomed the negotiations that were going on in Germany, in Transylvania, as well as at the Sublime Porte, leading to failure this time. 166 Kármán Gábor: Erdélyi külpolitika a vesztfáliai béke után. Bp. 2011. 75–88. Oxenstierna 1634-es oszmánokkal kapcsolatos terveiről lásd leveleit Paul Strassburgnak, illetve Krisztina királynőnek (161. jegyz.). AOB I/11. 71–72., illetve 585–586.
