Századok – 2018
2018 / 4. szám - TANULMÁNYOK - Kármán Gábor: II. Gusztáv Adolf és Erdély fejedelmei
II. GUSZTÁV ADOLF ÉS ERDÉLY FEJEDELMEI 760 hogy semmi értelme maradnia, hiszen a Rákóczi és a Bethlen-család közötti viszályok megakadályozzák a fejedelem külpolitikai cselekvését, Zólyomiról kiderült, hogy a császári oldallal is intenzíven kereste a kapcsolatot, Katalin birtokaival kapcsolatban pedig az a benyomása alakult ki, hogy azokat Rákóczi és II. Ferdinánd fel akarják osztani egymás között. Így aztán ésszerűbbnek látta, ha inkább visszatér Németföldre. A fejedelem ugyanekkor Oxenstiernának írott levelében kifejtette, hogy noha a svéd király emlékét továbbra is nagyon tiszteli, az eperjesi tárgyalásokon békét fog kötni a császárral. 145 Ehhez képest meglepő az a radikális fordulat, amely néhány héttel később állt be a II. Ferdinánd biztosaival folytatott egyeztetéseken. A vitás ügyek legnagyobb részét már február–március során sikerült tisztázni, a megegyezés akadálya egy idő után már csak a munkácsi vár hovatartozásának problémája volt, ám a császár ebben a kérdésben is engedett, és a maga részéről májusban aláírta a véglegesnek szánt diplomát. I. Rákóczi György azonban június elején újra időhúzáshoz folyamodott: tárgyalóküldöttségével teljesen új béketervezetet nyújtatott be, kinyilvánítva, hogy „ha a fegyver a nyakán lészen”, akkor sem hajlandó mást elfogadni. Ezzel hosszabb időre megállította az egyeztetések folyamatát. 146 Ahogy azt tárgyalópartnerei is sejtették, a fejedelmet természetesen az motiválta, hogy több mint egy év után új fejlemények következtek be a Habsburg-ellenes koalícióval folytatott tárgyalásaiban. Megérkezett ugyanis Oxenstierna levele – néhány nappal Strassburg távozása után –, ami meglehetősen váratlan fordulat volt, hiszen a német diplomata tizenöt hónapja várt erre a pillanatra. Alighanem ez a groteszk fejlemény sarkallhatta a fejedelmet arra, hogy kinyittassa a kancellár Strassburgnak szóló levelét is, ebből pedig szembesülhetett azzal, hogy Axel Oxenstierna újabb kapcsolattartót jelölt ki az erdélyi ügyek vitelére. 147 145 I. Rákóczi György levele Axel Oxenstiernának (Gyulafehérvár, 1633. máj. 20.). RNB f. 993. kart. 7. no 5. (egy el nem küldött tisztázata megvan itt is: MNL OL F 12 4. d. V/8. nr. 6.); Paul Strassburg levele Axel Oxenstiernának (Gyulafehérvár, 1633. máj. [20. után]). RA Oxenstiernasamlingen E 735. A követ utazásához Philip Melkau berlini ékszerésztől vett fel kölcsönt, aki épp akkoriban Erdélyben próbálta behajtani a Brandenburgi Katalin által felhalmozott tartozásokat, lásd Strassburg levelét Oxenstiernának (Gyulafehérvár, 1633. máj. 25./jún. 5.). RA Oxenstiernasamlingen E 735, illetve Melkaunak kiállított elismervényét (1633. máj. 29.). MNL OL E 190 48. d. 14. t. 5. sz. 146 Frankl V.: Az eperjesi béke i. m. 248–250.; Szilágyi S.: I. Rákóczy György i. m. 235–240. Az idézet a császári biztosok Esterházy Miklósnak írott leveléből származik (Eperjes, 1633. jún. 26.). MNL OL P 108 Esterházy család hercegi levéltára 353. d. (Rep. 71. Fasc. 24/b.) p. 957. Az új tervezetet a biztosok június 10-én küldték tovább Bécsbe, uo. p. 940. 147 A fejedelem csak a Strassburgnak szóló levélből értesülhetett arról, hogy Thurnnal kell tárgyalnia, hiszen ez a kancellár neki írott levelében nem szerepelt. Vö. AOB I/8. 512–513., illetve 523. A követjárások kronológiáját I. Rákóczi György portai rezidensének, Kőrössy Istvánnak foglalta össze (Gyulafehérvár, 1633. szept. 5.). Lásd Levelek és okiratok i. m. 126–127. Oxenstierna levelének felnyitásáról – ami miatt a német diplomata tiltakozott – a fejedelem azt írja, hogy arra Strassburg korábban engedélyt adott, de ha nem adott volna, akkor is megcselekszi ebben a helyzetben.
