Századok – 2018
2018 / 4. szám - TANULMÁNYOK - Kármán Gábor: II. Gusztáv Adolf és Erdély fejedelmei
II. GUSZTÁV ADOLF ÉS ERDÉLY FEJEDELMEI 744 nem is volt, csak kurírként hozta a fejedelem levelét; és egyáltalán nem biztos, hogy sikerült visszatérnie a fejedelemségbe: 1632 tavaszán az erdélyi követ azt mondta II. Gusztáv Adolfnak, hogy ura már három levélvivőt küldött hozzá, de mindnyájan eltűntek.94 Annyi mindenesetre biztos, hogy a kapcsolatfelvételi kísérlet konkrét eredménnyel, szövetségi tárgyalások megindulásával nem járt. Az első erdélyi kísérlet arra, hogy egy esetleges katonai együttműködés kereteit kialakítsák 1631 decemberének végén, tehát még Strassburgnak a fejedelemségbe érkezése előtt történt. Csontos Pál küldetésének részletei nem igazán világosak: jelentése, amelyet Szilágyi Sándor még ismert és Rákóczi-életrajzában röviden idézett is, sajnos azóta nem fellelhető. Az mindenesetre meglepő, hogy a stockholmi levéltárban fennmaradt megbízólevelének címzettje nem II. Gusztáv Adolf, hanem I. János György szász választófejedelem, és őt szólítja meg a követ által a fejedelem igényeiről összeállított emlékirat is.95 A fejedelem részéről teljesen logikus lépés volt, hogy követét a drezdai udvarba küldte, hiszen a választófejedelem 1631 őszén feladta addig féltve őrzött semlegességét – ironikus módon nagyrészt a császári oldalról érkező egyre erősebb nyomásra reagálva, ám az ellen kező oldalt választva. II. Gusztáv Adolf németországi hadjáratának első igazán nagy sikere, a szeptemberben lejátszódó breitenfeldi ütközet már a svéd– szász koa líció közös eredménye volt (még ha az utóbbiak vonalait a császáriaknak sikerült is megtörniük a csata egy pontján), és ez a szövetség tette lehetővé a protestáns táborban eufóriát kiváltó rajnai hadjáratot is. Közelebb lévén, I. János György udvara sokkal könnyebben elérhető volt Rákóczi követei számára, mint akár az addig felkeresett Poroszország, akár Frankfurt am Main, ahol II. Gusztáv Adolf a sikeres előrenyomulás után a tél további részét töltötte. 96 Ugyanakkor a szövetség vezetője minden kétséget kizárólag a svéd király volt, így nagyon valószínű, hogy a választófejedelem – miután meghallgatta Csontos Pál előterjesztését – azt a választ adta, hogy a követnek tovább kellene mennie a svéd táborba. A diplomata 1632. február 18-án érkezett Frankfurtba és néhány nap várakozás után átadta II. Gusztáv Adolfnak I. Rákóczi György üzenetét. Ez együttműködési készségről szólt, biztosította a svéd királyt, hogy a fejedelem is, amelyben Grau jelezte, hogy Strassburggal Danzigban találkozott és onnan közösen utaztak Elbingbe. Erről azonban az eredetiben nincs szó, Grau csak annyit állít, hogy Strassburg beszélte rá arra, hogy ne menjen tovább, hanem forduljon vissza. Lásd Hans Grau von Rosenau levele Philip Sadlernek (Elbing, 1631. aug. 15[/25].). RA Transylvanica vol. 1. nr. 20. 94 Csontos Pál memorandumát II. Gusztáv Adolfnak ([1632. február]) lásd Wibling, C.: Magyarország i. m. 457. 95 I. Rákóczi György levele I. János Györgynek (Kolozsvár, 1631. dec. 1.). RA Transylvanica vol. 1. nr. 123.; Csontos Pál emlékirata a szász választónak ([1632 tele]). Uo. nr. 123/I. Csontos elveszett (áprilisi dátumú) jelentéséről lásd Szilágyi S.: I. Rákóczy György i. m. 218. 96 A fejleményekről lásd Roberts, M.: Gustavus Adolphus i. m. II. 528–559.; Wilson, P. H.: Europe’s Tragedy i. m. 494–500.
