Századok – 2018
2018 / 4. szám - TANULMÁNYOK - Kármán Gábor: II. Gusztáv Adolf és Erdély fejedelmei
KÁRMÁN GÁBOR 741 ezúttal a svéd király több figyelmet nem szentelt az erdélyi fejleményeknek. 1630 júliusában szállt partra Usedom szigetén és ezzel egyértelművé vált, hogy letette a voksát a Német-római Birodalom területén folyó háborúskodásokba való beavatkozás mellett. Októberben éppen Pomeránia nyugati részén igyekezett megvetni a lábát, miközben diplomatái a fontosabb német udvarokban próbálták meggyőzni az ottani fejedelmeket arról, hogy II. Gusztáv Adolf hivatott a német protestantizmus megmentésére.85 Mire a svéd király levele Erdélybe ért, már nem Brandenburgi Katalin volt ott az uralkodó, 1630. szeptember 28-án ugyanis lemondott a trónról. Volt persze egy személy, aki kézenfekvő választás lett volna arra, hogy betöltse a fejedelemasszony tanácsadójának szerepét. Paul Strassburg 1630 januárjában érkezett meg Svédországba, és február elején II. Gusztáv Adolf már azt írta Cornelis Hagának a protestáns ügy portai tárgyalásokban való elősegítéséért hálálkodó levelében, hogy a svéd szolgálatban álló diplomata nemsokára felkeresi majd.86 Strassburg azonban egyelőre nem indult Konstantinápolyba, augusztusig még Svédországban tartózkodott, majd ősszel Danzigból írt több levelet is Axel Oxenstiernának – ezekből egyértelmű, hogy a fontos hírközpontként funkcionáló kereskedővárosban is figyelemmel követte az Erdéllyel és Magyarországgal kapcsolatos információkat.87 Az első komoly jel arra, hogy a svéd államvezetés újra útnak akarta indítani német diplomatáját, 1631 márciusának közepéről származik. Ekkor Oxenstierna igen hosszas levélben tudatta királyával, hogy az általa amúgy roppant felkészültnek tartott Strassburggal sokat beszélgetett következő feladatáról, ám instrukciójának összeállítását megakadályozta az, hogy az erdélyi fejleményekkel kapcsolatban lépten-nyomon újabb és egymásnak ellentmondó hírek érkeztek. Így aztán a még mindig a poroszországi Elbingben tartózkodó kancellár a végleges utasítás kidolgozását az éppen Brandenburgban háborúzó II. Gusztáv Adolfra bízta, de lényegét azért összefoglalta: Strassburgnak Erdélybe kell utaznia, majd azzal az ürüggyel, hogy Brandenburgi Katalin ügyeit képviseli, tovább kell mennie a Fényes Portára és ott eljárnia a svéd érdekeknek megfelelően. 88 85 Roberts, M.: Gustavus Adolphus i. m. II. 439–457.; Peter H. Wilson: Europe’s Tragedy: A New History of the Thirty Years War. London 2009. 459–464. 86 II. Gusztáv Adolf levele Cornelis Hagának (Västerås, 1630. jan. 29.[/febr. 8.]). RA RR vol. 170. fol. 18r–19r.; Strassburg Svédországba érkezéséről szóló levelét II. Gusztáv Adolfnak (Uppsala, 1630. jan. 16[/26].) lásd Szilágyi S.: Oklevelek i. m. 265. 87 Svenska riksrådets protokoll. II. 1630–1632. Red. Nils Axel Kullberg. Stockholm 1880. 27.; Paul Strassburg levelei Axel Oxenstiernának (Danzig, 1630. okt. 21.; nov. 5[/15].). RA Oxenstiernasamlingen E 735.; Danzig, mint hírközpont szerepéről lásd David Kirby: Northern Europe in the Early Mo dern Period. The Baltic World 1492–1772. London–New York 1990. 230–231. 88 Axel Oxenstierna levele II. Gusztáv Adolfnak (Elbing, 1631. márc. 9[/19].). Rikskansleren Axel Oxenstiernas skrifter och brefvexling. Förra afdelningen, VI. bandet. Bref 1631. Red. Herman Brulin. Stockholm 1918. (a továbbiakban: AOB I/6.) 163–166.
